A jó élet

 

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.

Hurrázzatok e nyári hajnalon,

ne hagyjatok ködökbe hajlanom. 

Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok. 

 Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él és boldog, aki lép. 

Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is. 

Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó. 

Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet. 

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart. 

Ó július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök. 

A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt. 

Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká. 

Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig. 

Az arcom mostan csupa-csupa fény,
az Isten karjaiba szálltam én, 

mint egykor anyám köténye alá,
és úgy tekintek félve-bízva rá. 

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
más vágyam nincs, tartson soká a föld. 

Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok. 

A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.

-Kosztolányi Dezső-