Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.
Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.
Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…
Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…
Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,
szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…
Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!
-Devecseri László-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése