A gyermekkor utazásaiban mindig ott az emlék, mikor a család a vonaton ült. Korán kellett indulni, korábban jóval, mint ahogy a vonat ténylegesen indult, mert anyám mindig mondta:-A vonat nem vár kislányom, inkább mi várjunk negyed órát az indulásig, mint hogy lekéssük.
Így aztán bő félórával az indulás előtt már a vonaton ültünk, anyám letisztogatta a műanyag zöld ülést, még terítőt is vitt nagymamám, és elhelyezkedtünk. Volt elemózsia, innivaló. Ha zakatolt a vonat alattunk, anyám olyan isteni csokis - celofánba csomagolt - ostyás roláddal lepett meg. Ezt csak a MÁV büféiben lehetett kapni. Biztos minden egészségtelen volt ebben, tele tartósítószerrel, de akkor ez mennyeinek tűnt, és kamasz koromban sokszor kimentem a Délibe, hogy az állomáson ilyen csokis roládot vegyek.
Szóval a gyermekkorom úti emlékei anyámmal, ezt a kulináris emléket is magával hozza. Később talán én is vettem fiaimnak, mikor hazafeléé tartottunk egy vonaton a balatoni üdülésből, de erre nem emlékszem már pontosan. Melyik emlék lehet a erősebb? Nem szabad ennivalót venni, mert a melegben hamar elromlik, vagy mennyire finom volt ez a csokis valami.
Vagy így, vagy úgy volt, már az unokáimnak valószínűleg nem fogok venni, hiszen mai hír, a MÁV büfé kocsik belföldön nem közlekednek az IC-ken, mert nem éri meg üzemeltetni tovább. Esélyes lehet lehetőségként a zötyögős személyvonat, "Földvár felé félúton".
 |
| Fotó: Mudra László [origo] |
„A MÁV szerint "a rendelkezésre álló anyagi források, illetve az eszközpark (járművek) hatékonyabb felhasználása" indokolta, hogy június 15-étől az IC-ken nem lesz büfékocsi. A vasúttársaság az [origo]-nak azt írta, hogy számításaik szerint évente 10,3 millió forint bevételük származik a kocsik bérleti díjából, miközben nagyságrendileg 660 millió forintot emészt fel a közlekedtetésük. Azt azonban nem közölték, hogy ezek a költségek miből fakadnak.
"A kocsit a MÁV-nak közlekedésre alkalmas állapotban, vízzel feltöltve kell átadnia a vállalkozónak, más dolga nem nagyon van vele" - kételkedett a számításokban az utolsó kocsi tapasztalt büfése. Szerinte a vasutasok a karbantartási költségeket állították szembe a bérleti díjakkal, és nem vették figyelembe, hogy az étkezőkocsi forgalmat generál, és hozzátartozik a szolgáltatás színvonalához is. Úgy vélte, kétszáz forintot engedni kellene az IC-k 560 forintos pótjegyének árából, ha nincs büfékocsi.”(forrás:Origo)
Nem tudom, hogy akik gyakran utaznak milyen lesz az útjuk, hiszen elfogyhat az üdítő, lehetnek éhesek is, és az IC-ék nem félórás utakra indulnak. De ha nem gazdaságos, akkor hát nem.
Szerbusz, csokis édességem, a vonaton már nem majszolhatlak többet.
