JANUÁRI ÁHÍTAT

JANUÁRI ÁHÍTAT

Ragyog a világ.
Miként ha utoljára.
Vagy, mint először.
/Fodor Ákos/

Talán sosem volt ennyire időszerű, ahogy a vers megérintett. Mindig érint, simogat, kitalálja a legbelsőbb titkom, F-Á. (aki valamikor gurumként vezette utam, igaz rövid ideig csak)  

Nos a december végi találkozás a traumaként érintő hírrel, mely életem hosszát tekintve nem túl biztató,s  kénytelen leszek méltósággal hímzett mellényt hordani, és kinyitni szívem a világ felé. Nagyot szippantani a lepkeszínű álomból.

Néha minden sok, néha oly kis pontként elveszve állok a mindenség ködében. A napok most meditációval és egóm értékelésével telnek. Tudnom kell igazán mit akarok. Mitől lesz teljes ami még van.
Fáradt szomorúság, de kíváncsiság ötvözi tudás szomjam, mely olthatatlan.

Tavaszi ébredés

A tavasz könnyei elmosták a tél utolsó sáros lenyomatait is. A nap melege ébresztőt fúj a Föld gyermekeinek. Lelkünk varázslatos világba érkezik, álmodunk újra  és erőt gyűjtünk megvalósításához. Minden tavasz egy újdonság, ébredés a mára, és lehetőség a szebb jövő létrehozására. nem kell gondolni a múló évek súlyára, most az is könnyedebbé válik. Hinni kell és jobbá tenni a jelent, napsugarakkal körülölelni minden szépet, mi történik mellettünk, bármely kicsinység is legyen az.

Szerdára

 

Tapasztaltad már, hogy türelmes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értelmetlenül kibírni valamit, az nem türelem, hanem elviselés. Az összeszorított fogsor nem türelem. A szeretet türelme - a valódi türelem - a másik ember világnézetével, hitével, jellemével és puszta lényével szemben tanúsított mélységes megértés. Felismerése annak, hogy az élet sokszínűségének van valami magasabb értelme. Jó, hogy a másik másmilyen! Még akkor is, ha néha irritál. Hiszen két egyforma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy működik, mint a szecskavágó: beledarál mindent a maga rögeszméjébe.

-Müller Péter-

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek elsősorban, ahol az emberek hajszoltan ide-oda futkosnak, ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. Aminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége.

-Anselm Grün-

 

Belső hang

"Tiszteld önmagadat, tiszteld a saját, belső hangodat, és kövesd a szavát. 

Ne feledd, én nem ígérem, hogy mindig a helyes irányba vezet téged. 

Számtalanszor rossz felé hív majd, mert ahhoz, hogy eljuss a megfelelő ajtóhoz, 

előbb sok rossz ajtón kell bekopognod. 

Így megy ez. 

Ha véletlenül találnál rá a jó ajtóra, nem lennél képes felismerni, hogy jó helyen jársz. 

Ezért sose feledd, a végső számvetésben egyetlen próbálkozás sem minősül haszontalannak; minden erőfeszítésed hozzájárul ahhoz, hogy eljuss fejlődésed csúcsára. 

Ezért ne tétovázz, ne nyugtalankodj amiatt, hogy rossz irányba is tarthatsz. 

Ez az egyik probléma: az embereknek azt tanítják, hogy nem szabad hibázniuk, 

és emiatt annyira tétovává válnak, annyira félnek, annyira rettegnek a tévedéstől, 

hogy megragadnak ott, ahol tartanak. 

Nem mernek továbblépni, nehogy valami rossz történjen.

 Így aztán olyanokká válnak, mint a sziklák, elvesztik a mozgás képességét. 

Hibázz annyit, amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. 

És fejlődni fogsz.”

 (Osho)

Tanulj meg boldog lenni

Tanulj meg boldog lenni.
Senki sem tud azzá tenni.
Nincs olyan gyógyszer, mely boldoggá tehet.
Magadat kell azzá tenned.
Bármerre is jársz, légy boldog.
A boldogság a józanság állapota, melyben senki és semmi nem zavarhatja meg elménket.
Az anyagi célokért, dolgozni,hajtani kell. A boldogság nem ilyen.
A boldogság bennünk van.
A külvilág csak összezavar és felemészti energiánkat.
Az anyagvilág még senkit sem tett boldoggá.
De el nem menekülhetünk előle, hiszen ebben élünk.
Nem azért születtünk,hogy szomorúak legyünk.
Követnünk kell ezt a belső hangot - persze sírhatunk is , de akkor örömkönnyeket hullajtsunk.
Folytonosan emlékeznünk kell a bennünk rejlő szeretetre és fényre.
Mindenünket fel kell használnunk egy magasabb cél elérésére.
Ez a magasabb eszmény a boldogság.
(Szvámi Ráma)

Három dolog

Csend

Anyám sírjánál

Sóhajom mélyről gördül tengernyi fájdalommal
kezeim élettelen zuhannak 
könnyeimmel együtt
hantodra. 

(-Bagira-)

A Hitről..

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.
Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy

könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.

Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!

 

Müller Péter

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.

Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása

Kedves történet

Fájdalmas, ha nem vésed eszedbe

...más emberek egészen mások, mint mi, s ... nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

/Molnár Ferenc/

Élményekről

“A családunkban nem az éveket tartjuk számon, hanem a élményeket. A kor csak a bornál és sajtnál számít.” (John Goddard)

Az egyszarvú porcelán szobrocska története

Ritkán lát az ember ilyen gyöngyszemet,mint ez. Sir Ridley Scott, a legendás brit rendező egy általános (nem tematikus) filmpályázatot hirdetett meg, filmrendezők számára. Azt a címet adta neki, hogy 'Mondd el a magad módján'. A pályázatra több mint 600 film érkezett be. A pályaműveknek egy frappáns történetet kellett bemutatniuk, de nem lehettek három percnél hosszabbak, és legfeljebb 6 sor szöveget tartalmazhattak. A pályázatot az amerikai Keegan Wilcox rendező nyerte a Porcelán egyszarvú c. filmjével. A film az élet ellentétes oldalán álló két ember két találkozását mutatja be, akikben a szembenállás ellenére igenis van közös vonás, - mindezt kevesebb mint három percben elbeszélve.

A filmet megtekintve megértjük, miért ez a mű kapta az első díjat.

Adj

Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.
Reinhold Niebuhr

Megtanultam

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

"Az élet olyan, mint egy tízsebességes bicikli. Legtöbbünk sosem használja ki az összeset."

(Charles Monroe Schulz)

A harcos

(...) elfogadja, hogy ellenségei azért vannak, hogy próbára tegyék bátorságát, kitartását és ítélőképességét. Ők sarkallják arra, hogy harcoljon az álmaiért.

P.Coelho - tól

Ilyen a világ:

mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.

P. Coelho

Mindenek fölött

Egy ajándék, aminek második lapján olvasható.

De

De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.
- Fekete István -