Március 26.

Orlando kutyusunk 12 éves. Ő aki mutatja annak az időnek múlását, mióta kisebbem is önálló életet kezdett.
Feketeségünk ragaszkodó, érzékeny kis jószág, idös korára is ez jellemzi. Jó a vele töltött idő.
Estére a dobozok megteltek, mert 4 év után újra költözünk. Egy éve indult a project, lassan döcögős ütem jellemezte. Fohászkodom a költöztető cég reggel 8-ra itt legyen. Persze védőeszközök nincsenek a birtokukban, hatalmas a kockázat, igyekszünk óvatosak lenni. Most a JóIsten kezébe adom sorsunkat. Hiszek Ő benne, általa erőt gyűjthetek.
Holnap este az új otthonunkban pihenünk le. Remélem vègzek az óriás fertőtlenitessel.
Add Uram, legyen meg a holnap. Szeretlek gyermekeim Petim,Gergőm.
Anyu

Március 21.

Oly sok minden történt, és fog is történni, röviden le sem lehet írni. Minden változik, a fontosból lényegtelen lett, a lényegtelennek vagy természetesnek vélt egyszerű részét életünknek most a legfontosabbnak érezzük.
Március egy új időszámítás, ami az emberiség történetében szerepelni fog.
Ma Gergőm születésnapján, telefonon köszöntöttem fel, és egész nap arról a 37 évvel ezelőtti napokra gondoltam, perget le a film újra bennem, előttem.
Akkor sem aludtam már az éjszaka, kis lelkem készülődött, és kora reggel jött közénk el. Most sem igen alszom, de majd 4 évtizednyi idő után mondhatnánk, korral jár, de a járvány mely lassan fojtón itt ólálkodik, bizony szorongással tölt el. Mondják a fiatalok nincsenek akkora nagy veszélyben, de mi nagyik, nagypapik veszélyben vagyunk.
Ma már egy hétre előre sem lehet tervezni,  csak tán pár napra.
Nos kisebb fiam, aki mára lassan 3 gyermekes  apuka, a szívem egyik legféltettebb kincse, akit oly rég öleltem.
Szeretném boldognak látni családja körében,  és szeretném amikor unokáim ballagnak, nézni mily büszke.
De most napokra szabad tervezni, gondolni, nem többre. Nem merek..