Elmúlt a karácsony?

 

Elmúlt a karácsony?

Mi maradt belőle,

jutott e gondolat az új esztendőre?

Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,

ami az új évre útravaló lenne?

Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,

– világot jobbító, felemelő szándék?

Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,

s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?

Elgondolkoztál-e már a folytatáson,

az én gondolatom, bizony nem járt máson:

– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?

Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?

Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,

s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?

Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,

s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?

 

                                                                                                            Aranyosi Ervin

Sohasem tudom meg

 

Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa

virághullása alatt, a méhek bódító

zümmögésében, mert megfáradtam és

szédít az álom és ég a szemem.

Vándortarisznyám mellettem nyugszik,

minden ág meghajlott és letört alatta,

felsebezte vállamat, most itt pihen

oldalam mellett és nézem sokáig:

Nem tudom, mi van benne, valami

megbízatás, világokat rendítő titok

lezárva s lepecsételve hét pecséttel.

Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,

talán csak ólom és fekete szikla,

mit tudom én, - nekem el kell vinnem

és át kell adnom fáradtságos vándor-útam

végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak

pihenőre és soha, soha sem tudom meg:

mit hurcoltam egy életen keresztül.

 

Dsida Jenő,1930

Köszönöm anyám

 Köszönöm anyám

Köszönöm, anyám, hogy ott voltál velem,

mikor bánat tört utat gyermekszívemen,

s mikor kamaszként hullottak a kínok könnyei,

mert nem gyógyultak csalódásom szilánksebei.

Köszönöm, hogy ott voltál, mikor a felnőttkori léptek,

szabad utat nyitottak a reménytelenségnek,

s annak a céltalan életnek, melynek minden egyes napja,

tovaröppent álmaim emlékét siratta.

Köszönöm, anyám, hogy otthont leltem nálad,

mikor biztonságra vágytak a hazafutó lábak,

s mikor elfutott mellőlem az a sok-sok vélt barát,

kik hazugságból szőtték az összetartozást.

Köszönöm, anyám, hogy neked mindig volt erőd

meghajolni a bánat és a szenvedés előtt,

s hogy te oly bátran éltél meg minden napot, évet,

mintha sosem rajzolt volna ráncot rád az élet.

Kun Magdolna

Anyák napja 2020.05.03.

30 éve már, hogy anyukám a menyből integet le rám. Nem vihetek virágot és adhatom neki át kezébe, sírjára tehetem le mindezt, bánatosan, szárnyaszegetten. Nevét mindig imába foglalom.  Nincs nap mikor szeretetem ne sugározna felé és hiszem, az univerzumon át,érzi valahol, sosem hagytam egyedül, pedig ettől mindig annyira félt, tartott. 

Ha tudná mennyi minden marad amit vele nem beszélhettem át, nem mondhattam el elégszer. Ha tudná, mennyire bánt, nem mondtam el elégszer, mennyire szeretem. 

Fájdalmas percek, amíg tova nem szállnak a múltbéli képek. 

Április 30.

Ott fent az égben, angyalok vigyázzák, boldog születés napot!

Most este van...

Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint útszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

Várnai Zseni

Hálás vagyok

"Hálás vagyok minden jóért, minden boldog percért,
akkor is, ha amit kaptam, vágyaimtól eltért!
Ami gond volt és nehézség, azokból tanultam,
a jelennek szép alapjait építette múltam.
Hálás vagyok, többet kaptam, mint amit reméltem,
amikor fájt, jól tudom már, csak tükörbe néztem!
Aki bántott is segített, ezért megbocsátok,
ha őrizném sérelmeim, az lenne csak átok.
Hálás vagyok, jobbá váltam, s mást is jobbá tettem,
szeretettel megváltoztam, jobb emberré lettem.
Segítenék, jó barátom, neked sem kell félned!
minden bántást megbocsátva, szabadon kell élned!
Szabadítsd fel végre lelked, erre jó a hála,
mosolyogva, ünnepelve tekints a világra!
Mosolyogva, ünnepelve, hagyd abba a harcot,
ha a szívedet kitárod, nem vallhatsz kudarcot.
Emeld fel az elesettet, segítsd fénybe nézni,
segíts neki álmot látni, szebb jövőt idézni!
Tanulja meg, milyen fontos lelkében a hála,
tanulja meg: – A megoldás mindig ott van nála!
Hálás vagyok és a hálám jobb dolgokat hozhat,
csak jót adok, amit bárki könnyen viszonozhat.
Szeretettel, kedvességgel sokkal többre mennénk,
de jó lenne, ha magunkért, mind hálásak lennénk!”
(Aranyosi Ervin: Hálás vagyok)

Március 26.

Orlando kutyusunk 12 éves. Ő aki mutatja annak az időnek múlását, mióta kisebbem is önálló életet kezdett.
Feketeségünk ragaszkodó, érzékeny kis jószág, idös korára is ez jellemzi. Jó a vele töltött idő.
Estére a dobozok megteltek, mert 4 év után újra költözünk. Egy éve indult a project, lassan döcögős ütem jellemezte. Fohászkodom a költöztető cég reggel 8-ra itt legyen. Persze védőeszközök nincsenek a birtokukban, hatalmas a kockázat, igyekszünk óvatosak lenni. Most a JóIsten kezébe adom sorsunkat. Hiszek Ő benne, általa erőt gyűjthetek.
Holnap este az új otthonunkban pihenünk le. Remélem vègzek az óriás fertőtlenitessel.
Add Uram, legyen meg a holnap. Szeretlek gyermekeim Petim,Gergőm.
Anyu

Március 21.

Oly sok minden történt, és fog is történni, röviden le sem lehet írni. Minden változik, a fontosból lényegtelen lett, a lényegtelennek vagy természetesnek vélt egyszerű részét életünknek most a legfontosabbnak érezzük.
Március egy új időszámítás, ami az emberiség történetében szerepelni fog.
Ma Gergőm születésnapján, telefonon köszöntöttem fel, és egész nap arról a 37 évvel ezelőtti napokra gondoltam, perget le a film újra bennem, előttem.
Akkor sem aludtam már az éjszaka, kis lelkem készülődött, és kora reggel jött közénk el. Most sem igen alszom, de majd 4 évtizednyi idő után mondhatnánk, korral jár, de a járvány mely lassan fojtón itt ólálkodik, bizony szorongással tölt el. Mondják a fiatalok nincsenek akkora nagy veszélyben, de mi nagyik, nagypapik veszélyben vagyunk.
Ma már egy hétre előre sem lehet tervezni,  csak tán pár napra.
Nos kisebb fiam, aki mára lassan 3 gyermekes  apuka, a szívem egyik legféltettebb kincse, akit oly rég öleltem.
Szeretném boldognak látni családja körében,  és szeretném amikor unokáim ballagnak, nézni mily büszke.
De most napokra szabad tervezni, gondolni, nem többre. Nem merek..

JANUÁRI ÁHÍTAT

JANUÁRI ÁHÍTAT

Ragyog a világ.
Miként ha utoljára.
Vagy, mint először.
/Fodor Ákos/

Talán sosem volt ennyire időszerű, ahogy a vers megérintett. Mindig érint, simogat, kitalálja a legbelsőbb titkom, F-Á. (aki valamikor gurumként vezette utam, igaz rövid ideig csak)  

Nos a december végi találkozás a traumaként érintő hírrel, mely életem hosszát tekintve nem túl biztató,s  kénytelen leszek méltósággal hímzett mellényt hordani, és kinyitni szívem a világ felé. Nagyot szippantani a lepkeszínű álomból.

Néha minden sok, néha oly kis pontként elveszve állok a mindenség ködében. A napok most meditációval és egóm értékelésével telnek. Tudnom kell igazán mit akarok. Mitől lesz teljes ami még van.
Fáradt szomorúság, de kíváncsiság ötvözi tudás szomjam, mely olthatatlan.