A tapintatról és a gyöngédségről

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

(Márai Sándor)

Kehidai búcsú

A következő napokban egyre hűvösebb szelek fújtak, esőt is hoztak bőségesen, leszűkűlt a tér, de azért nem hagytuk magunkat. Kis sétára mindig volt idő, meg játékra, kuncogásra.

Hamar eltelt az 5 nap, s visszaútnál éreztük, ahogy a nyár visszatér. Egy benzinkútnál jólesően nyaltunk egy fagylaltot, s egyhamar beleütköztünk a főváros útvesztőjbe.

Sajna itt a vége fuss el véle.

[bagira]

"Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"

(Mark Twain)

Komor őszi napok a nyár közepén

(Gloomy autumn days on the middle of the summer)

Aztán jön a szél,



















lovakkal barátkozunk,













fázosan fotózgatunk,













egyre szürkébb lesz minden,













angyalokkal derülünk.

Élményfürdőben

Örvénylünk,



















kapaszkodunk,












sellőt játszunk,


















zuhanyozunk,


















úszunk,













csúszdát lesünk, de csak kivűlről..

Újra úton

Süt a nap, hét ágra..
Indul a mandula, és újra útibőrönd lóg a karomon..
Irány Kehidakustány..
Sok - sok gyerkőccel, és egy Cousine-nal
Piroska, a "MI autónk" repít minket, mint a szélvész úgy robogunk, és alig két óra alatt letudjuk a 196 km-t.
A faluban tévedezünk, megyünk erre, haladunk arra, de aztán csak megtaláljuk pár napra otthont nyújtó szállásunk.
Elégedettek vagyunk..
Kert, játszótér, külön bejáratú apartman, két helyiséggel.

Napfürdőzünk még egy napot, aztán sajnos jön a rosszidő.