Séta a Normafán

És persze palacsintával zártuk a fotós sétánkat.

Békés séta a budai hegyekben

önmagunkért.

Hívogatóan őszi napsütéses nap várt ránk. Ch-t végre sikerült rávenni egy rövid kirándulásra.

Amilyen nehezen vettem rá, kedve egyre nagyobb lett és csatangoltuk körbe Normafa környékét.

Normafát fürtökben lepték el a sétáló családok, emberek a parkolók zsúfoltságának okaként haladtunk, míg csendesebb részt nem találtunk.

Az erdő kezd kopaszodni, a tölgyes egyszínű avarréteget  épített a fák gyökerére. Néhol találtam üde pirosat, szinte mindent az aranysárga, meleg barna szín uralt.

Orlando kíváncsian szimatolt új változatos terep volt számára is a terület. 

Igazi őszi képek nem készültek, de kellemes kikapcsolódás volt, a nem is oly rövid kirándulás.

Régi rönk

2008.10.21.

Maradtak

2008.10.21.

EGYENESEK

Szeretem az egyeneseket:
a bordázott vasúti sínpárt,
ahogy az égnek nekiered
legyűrve a görbeség kínját,
a sorba tűzdelt villanyoszlopok
hetykeségét a falun végig,
ahogy a kusza ágakhoz szokott
szemek összhangját kicserélik,
a messzi nyárfákat, a táj
szélbontó fésű-fogait,
a csillagokig nyújtózó sugárt,
ha szemembe támaszkodik,
és az egyenes tekintetet,
a finom huzalt két szem között,
ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,
de mindig összeköt,
s a szép egyenes szavakat,
pántjait minden közösségnek,
ahogy erejük ránk tapad,
s nagy útjaink is összeérnek,
és a merészen egyenesre
csavarodott gerinceket,
ahogy csupaszon égig érve
igent vagy nemet intenek.

Bertók László: Egyenesek

TITOK

Tenger a szélnek zúgja,
szél a hullámzó lombnak,
erdő a völgynek súgja,
völgy suttogja a dombnak,
hab habnak, part a viznek,
patakban fürdő fűznek,
madár madárnak búgja,
virág azt illatozza,
minden, mindenki tudja,
nem tudja semmi, senki,
csillagfény hírül hozza,
föld égnek visszazengi,
szem tükrözi a szemnek,
emlékezés a vágynak,
csend súgja a magánynak,
Isten súgja a csendnek.

-Reichard Piroska -

TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
...

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!, 1924 tavasza, részlet

TALÁLT KINCS

...
Egy kis virág nyílt
az útfelen;
mint csillag, égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
ha leszakítasz,
elhervadok!
...
-Johann Wolfgang Goethe-

ÉBRED AZ ERDŐ

" Jártam az erdőt,
csak úgy, magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan."

-Johann Wolfgang Goethe-

IBOLYA-VERS

Pislog az égbolt,
susog a bokor,
bokor alatt aluszik az
ibolyacsokor.

Ébred az iboly,
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.

(Szilágyi Domokos)

TAVASZI LEVÉL

Ma kisütött a tavaszi nap
s minden enyém a kerek ég alatt;
a fodros felhő a hegyek felett,
a selymesen elsuhogó szelek,
első levélke a tar ágakon,
virító színek távol házakon,
utak mentén az elhagyott padok,
madárcsicsergés, kósza illatok...
Megcsókoltam egy cseresznyevirágot,
fiatal fűzek vesszejéből vágok
s húsvéti barka hamvas bársonyával
megsimogatom az egész világot.
Ami itt búsul, ami itt ragyog,
minden enyém. És én tied vagyok.

(Reichard Piroska)

WUNDERBAR SONNTAG

Mily szép lehet egy nap, mint a tegnap, igaz ezt ma írom, de a ma az a tegnap, és ha végre rendre szépen az időt kibogozom, előtűnhet kis mondanivalóm. Régen volt, hogy ennyire derűsen telt az időm. Voltam rejtek erdő mélyében, temető bús és nosztalgikus hűvösében, emlékezvén drága jó Édesre és testvérére. Minden zeg - zugát lelkemnek átmosta az emlék és a jelen.

Jött tavaszi zivatar, mely elől egy hangulatos cukrászda védelmében meghúzodtunk, kihasználva a finom fagylalt és sütemény édes csábítását.

A zivatar amilyen gyorsan jött, úgy száguldott tova a dombokon túlra. Rajtra-készre állítva fényképezőgépeinket bolyongásba kezdtünk a tavaszi erdő csodásan izgalmas kacskaringóin, Normafán.

„A Normafa lejtő tetején állt egy vén bükkfa, amely egy monda szerint Mátyás király születésekor sarjadt. Több ízben villámcsapás érte. Írók, költők, művészek kedvelt kirándulóhelye volt. 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnőnk. Ettől kezdve a korábban Viharbükknek nevezett fát Normafának nevezték. A korhadt faóriás 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt dőlt ki. Később egy oszlopra erősített tábla Devecseri Gábor soraival jelezte, hogy ott állott a Normafa. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett, az eredeti fa helyén ma emléktábla áll. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.

Devecseri Gábor verse:

Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon. „

Lestük a cseppeket a növények szárain, a nap szikrázó sugarait a lombok között, vén fák hatalmas törzseit, és mindent, ami élt és lélegzett. Közben beszélgettünk, uncsinővérkém lassan bennem is kinyitott egy ajtót. No, csak félig, de nem nyikorgott, csikorgott. De legjobb az volt, hogy gondtalanul jöttünk mentünk, nem hajtott senki bennünket, és a pillanatot mi éltük meg, nem hagytuk másra. Lencsevégre kaptunk mindent, ami nőt vagy repült, akár lassan akár gyorsan.
No legyen kismesémnek is vége, felesleges szavak helyett legyenek inkább képek.

[bagira]