Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Művészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Művészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. 02. 11.

Egy kiállítás képei...

Paul Klee, Einst dem Grau der Nacht enttaucht ..., 1918, 17, Zentrum Paul Klee, Bern.


















Paul Klee liebte die Farben. Klee musste hart arbeiten, bis er auf dem „Farbklavier“, wie er es nannte, virtuos spielen konnte.


(forrás: http://www.paulkleezentrum.ch/ww/de)


Expressionismus

"Klees Gedicht trägt, mit Bleistift überschrieben, den Titel: „Bahn". Über dem eigentlichen Bild stehen in Klees Handschrift die Sätze:

Einst dem Grau der Nacht enttaucht
Dann schwer und teuer
und stark vom Feuer
Abends voll von Gott und gebeugt


Nun ätherlings vom Blau umschauert,
entschwebt über Firnen
zu klugen Gestirnen.


Vier Zeitadverbiale fallen auf: „Einst, dann, abends" und „nun". Des weiteren ist die Zweiteilung des Gedichts zu beachten sowie das Fehlen des für die Symmetrie eigentlich notwendigen vierten Verses der zweiten Strophe, der wie in Strophe 1 ein Reimpaar einschließen würde. Die Entwicklung ist also offensichtlich nicht abgeschlossen, nicht vorhersehbar. Ein Subjekt fehlt. Handelt es sich um ein Ich, ein Wir, ein Du? – Klar ist nur die Entwicklung, die durch die Adverbialen nahegelegt wird: Weg vom Grau der Nacht und dem Feuer hin (am [Lebens-]abend) am Ende der (Lebens- bahn) zu einer Gott suchenden Demut, dabei aber noch immer der Erde verhaftet.
„Nun" vom „Blau umschauert" und „Über Firnen", das heißt, vom Überirdischen entführt (ob seelisch, geistig oder körperlich, bleibt ungesagt). Es ist, als ob damit das Bild einer elevatio angedeutet würde, einer Heimkehr zu Gott nach den Verfehlungen im Irdischen. Doch muss es sich hierbei durchaus nicht um Gott im christlichen Sinne handeln. „Ätherlings" und „blau" lassen durchaus auch die Deutung einer Heimkehr und Einkehr in die Kunst zu. (Nebenbei: Die Farbe Blau hatte eine ganz wesentliche Bedeutung im Expressionismus, man denke nur an den „Blauen Reiter", und an Kandinsky, Jawlensky, Klee und Feininger, die in den 20er Jahren die Gruppe der „Blauen Vier" gründeten). Der „neue Mensch" nach dem Ende des Weltkriegs erstrebt eine Synthese aus Innerlichkeit und Schönheit, will, wie Klee sagt, „nicht nur Gesehenes mehr oder weniger temperamentvoll wiedergeben, sondern geheim Erschautes sichtbar machen". Diese Affinität zur Epoche der Romantik gibt zu denken. Sollte unser Jahrhundert letztendlich genauso verzweifelt begonnen haben wie das letzte, dass es das Heil tief im Innern des Menschen suchen musste, wenn es schon im äußeren Leben nicht zu erwarten war? Sollte die Kontinuität geschichtlicher Grundkonstellationen größer sein als die durch den rapide sich entwickelnden Fortschritt eingeleiteten Veränderungen? "

Egy kiállítás képei...

Szőnyei György • Betű a vásznon

(részlet)

Klee-ről:


"Betűt vetők

A vászonra keveredett betű és szám az idegen művészi közegben óhatatlanul felerősödik jelentésében. Miközben festményként szerepel, könnyed érzéseket kelt, de maximális figyelmet követel.
Amikor Joan Miró azt mondja: nem határolja el egymástól a költészetet és a festészetet – szóval a betűket a vászontól –, akkor, ha jókedve úgy igényli, felhasználja azokat, és eljátszadozik velük, teret hagyva a művész szabad ironizálásának, amúgy Mirósan. Betűi olyanok, mint a motívumai – érdemes lenne egy teljes ABC-t összehozni belõlük (bár nem sok szöveges művet hagyott hátra).
Ott, ahol a betű felüti a fejét, és nem az ő igazi terepén – az irodalomban – ékeskedik, rengeteg szellemi kalandra nyújt lehetőséget a kezdeményezni nem rest művészeknek.

Az egyik ilyen újító és mindenre kíváncsi a serényen szorgoskodó művész, Paul Klee. Változatos irányokban szerteágazó szakmai utat jár be az absztrakció dzsungeljében, de hiányzik belőle a szintén sok újat felfedező Picasso, és a más, nagyigényû alkotókra jellemzõ igény a hatalmas méretű festmények létrehozására.
A XX. századi képzőművészet kifejezésformáinak nagyon sok válfaját hozza létre, azonban a szorgos kutató, teremtő munka (no meg a bauhausi tanítás) elveszi az energiát a méretes munkáktól. Újításai bőséges munícióval szolgálnak a hálás utókor számára. Néhány művész Klee egy-egy elpottyantott stílus-morzsájából teremt magának image-t. Vajda Lajos, Kondor Béla, Michel Folon, Keith Haring... a névsor változatos, szinte végtelen. Kevés művet készít betű felhasználásával, de ami megszületik, nagyon figyelemre méltó.

Einst dem Grau der Nacht enttaucht... címen 1918-ban illusztrál egy verset, mely a napkelte és napnyugta költői látványát képszerûen írja le. Klee ezt a lírai szöveget akvarellel megfesti oly módon, hogy a tipikusan bauhaus-jellegû, sötét színû lineáris betűket különböző színű négyzetekbe helyezi, és a betűtestek szárai között keletkezõ geometriai alakzatokat is kiszínezve a napkeltére jellemző színharmóniát teremt. A festmény másik része a napnyugta színvilágát illusztrálja. A szöveg szabályos, egyforma magassságú sorokba van rendezve, a különböző hosszúságú betűsorok mellett keletkezõ szabályos négyzetek Klee-nek a látványról alkotott színdinamikai elképzelését egészítik ki. A grafikai lap tetejére segítségként a saját kézírásával is leírja a verset, hátha akad néző, aki erre az elegáns gesztusra rászorul. "

(forrás: http://www.c3.hu/)

2008. 01. 30.

La Belle et la bete



Egy igazi meglepetés, e hónap tele gazdag programmal.







2008. január 30. szerda 19.00 óra
Alan Menken – Howard Ashman – Tim Rice – Linda Woolverton:

A Szépség és a Szörnyeteg (Budapesti Operett Színház)

A klasszikus mese nagy sikerű, Disney-féle musical-változatának a világon elsőként szabadon színpadra állított verziója a gyermekek álomvilágába varázsolt el ma este.
Lehetett hinni a jónak, az előadás alatt elringatózhattunk a mesék hullámain egy tökéletes világba, hisz a szeretett mindent legyőzhet.
Gyertyatartó és óra, teáskanna és csésze, komód és tányérok kellnek életre , de a mese végére újra emberekké válnak
A diszlet fantasztikus volt, ahogy a tányérok, a villák szinpompás forgataga táncra perdült, mesteri megoldások gyönyörködtető látványt nyújtottak..(Díszlet: Rózsa István)

"A Szépség és a Szörnyeteg alap történetét egy Londonban élő francia asszony, Marie Le Prince de Beaumont írta, és 1756-ban jelent meg egy hölgyeknek szóló magazinban, alapja egy korábban megjelent regény volt. Később többször is feldolgozták filmen, a legismertebb változatot a költő, Jean Cocteau forgatta Jean Marais főszereplésével."
(forrás:necc.hu, függöny)
Legjobban az óra szerepében Földes Tamás alakítása fogott meg, kedvessége, humora elért könnyedén hozzám, s a hangja sem utolsó:)
Ajánlotta:bagira

2008. 01. 20.

Egy kiállítás képei..


Minden teremnél előreszaladtam, talán most már Klee világába léphetek, s aztán végre megláthattam újra. Játékosság, vidámság..fiatalos lendület érződik minden képéből felém. Mélyen megbúvó finom határozottsággal vezet világába.


Kis ízelítő Kandinszkij világából is:

folyt.köv..
jetzt..ich fahre nach Österreich...

2008. 01. 19.

Egy kiállítás képei...









Oly rég volt, mikor találkoztam Klee festményeivel.

S tegnap, egy ismerősen ködös napon, szemerkélő esőcseppek társaságában felfelé ballagtam a Múzeum lépcsőin. Nem csak Klee, hanem Picasso és Kandinszkij munkássága is kíváncsívá tett, és átadtam magam e vonzásuknak. A svájci Rupf-gyűjtemény remekművei valóban ámulásra késztetik az embert. A spanyol, a svájci és az orosz művész ecsetvonásai az avangard művészet világát könnyen érthetővé teszik.

Nyugodt séta lehetősége meg volt, szabadon kényelmesen állhattam a képek előtt, a tömeg nem nyomodt el a képek elől, mint anno a Van Gogh kiállításon.


Léger érdekes zöldjei, fura színkeverékei igézőek . Meg is álltam többször képei előtt,nem lehet csak úgy tovább lépni tőle. Hideg és szigorúan szabályos mégis harmóniájában feloldja e rideg szabályosságot. Minden lényeges motívum ott van, nincs hiányérzetem képét szemlélve.



(folyt. köv.)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...