Korán ébredtem. A Nap rendes volt, és legyűrte a felhőket reggelire, esernyőre nem volt így szükség. Délelőtt Uncsinővérkém moziba hívott, születésnapomra ajándékként.
Allee pláza moziterme kicsiny volt és hűvös, és minden sorából akadály mentesen látni a filmet.Jól szórakoztunk, kiváló választás volt a film is.
Kénytelenek alkalmazkodni az új helyzethez: a sok szokatlan színhez,
illathoz, stílushoz, emberhez és állathoz. Van köztük, aki idegenkedik, van, aki
lelkesen kíváncsiskodik – de lassanként mind megértik, hogy valami különleges,
nagy ajándék vár rájuk az országban, ahol semmi sem úgy működik, ahogy
várnánk.(forrás:filmtrailer)
Szerencsére mint a mesében, itt is minden jó, és a vége jó. Kortalan az érzés, hogy merjünk bátrak lenni, és akár életünk második felében vállaljuk fel önmagunkat. Ha kell térjünk le a megszokott útról, és váltsuk valóra álmainkat.No és merjünk szeretni!
Kritika, ami olvasmányos:Nem csak a húszéveseké a világ
2 megjegyzés:
Ennél nagyobb igazságot film ki nem mondhat, csak néha az élet produkálhat...
No, én a csaknem fél évszázadommal és az elhunyt két férjemmel, az átélt két élettársi kapcsolataim kudarcaival a hátam mögött, talán mesét is írhatnék... 16 és 18, 5 éves korom között volt egy nagy-nagy szerelmem... aztán az egyetemet én nem őt választottam. A négy év korkülönbség miatt ő talán a második megoldás mellett kardoskodott. Régen volt. és most, ismét együtt vagyunk a tapasztalatainkkal és mindennel. és nincsen ennél csodálatosabb és fenségesebb dolog az életben...
ha tovább olvasok a sorok között, igaz csodamese lehet ami most veled megtörtént.Mitől van déjà vu érzésem?
Megjegyzés küldése