...Van Gogh

Mikor megálltam az oszlopok alatt, törpe lettem hirtelen. A szél, amely a ködpárát is összekócolta, hívogatóan lengette Van Gogh kiállítás színes plakátját. A kerítés fekete ruhás őrként tartóztatta fel a jegy nélkül érkezőket, és didergésre és kesztyűkeresgélésre kárhoztatta őket, míg sorra nem kerültek.

Nekem könnyű volt, belépő a zsebemben, s siethettem is fel a lépcsősoron. A ruhatárban nem volt nagy tömeg. Ugyan a táskám nem vihettem be, tegyem a széfbe értékeim, szólt a válasz kérdésemre. Üggyel-bajjal, szigorú ruhatárosok rovó szempillantásaitól kisérve kiálltam a próbát, s mehettem élményszerző utamra.

Zsilipelés után, sötét terem fogja lettem. Idegesítő félhomály volt az úr. A festmények csoportosítva, hosszanti elrendezéssel de oldalról takarva sorakoztak, lehetetlenné vált a messziről történő kíváncsi rácsodálkozás. Ha lett volna a teremben 1 négyzetméternyi üres hely az is pont a kép előtt, akkor fantasztikus élményt kaphattam volna.

Egy idő után nem számoltam hányszor sértették meg aurámat, rúgtak bokán, löktek félre, álltak pont elém. Nem, próbáltam információt s festményélvezetet kifacsarni a maradék erőmmel. Szemem elfáradt, a botor módon oldalt csípőmagasságban elhelyezett tájékoztatók olvasásában, fizikailag leamortizálódva kétségbeesetten kerestem a kapcsolatot kedvenc festőmmel. A harc kifárasztott, s nem nyertem csatát.

Hamarabb jöttem el, mint terveztem. Nagyot sóhajtottam a párás nyálkás levegőben. A szél már nem olyan hívogatóan lengette Van Gogh kiállítás plakátját.

Felnéztem kicsiny törpekén az oszlopokra, és jól esett, hogy olyan nagy volt a tér. Most végre átbizserget rajtam, aminek odabent kellett volna.

Töredékek

Ó bánat ne érj el csak holnap
ma nem voltam csók senkinek
eredj felhő hisz úgyis mennél
ha árnyad nem volna hideg!

*

Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.

*

/József Atilla-Töredékek/

A pillangóról...

“… s amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog …”

Variáció: egy újabb fa

nézd a fa törzsét...ugye mennyire hasonlít?

A fák az égig érnek....

Örök téma:)

Egyedülállóan rendkívüli(en) eset(t):)

Egy kis hódítás...

Látod,látod!Mondtam, hogy jól vigyázz!

Fodor Ákos: Még mindig

nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.

Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

FONTOS SEMMISÉGEK

Olykor csak egy lépésen múlik
hogy a bikát legyűrd.
Néhány szabályból a zűrzavar tűnik át
mint holmi semmiség.
Néha egy szikra is megteszihogy
oda legyen birtokod, lovad és házad.
Csipetnyi méreg a lélekbe ivódhat
és szétroncsolja.
Egyetlen könnycsepptől vár is ledőlhet.
Egy árulás vagy egy balfogás elég
a semmiből előtörő halk sikolyhoz.
Egyetlen gerenda agyonütheti az Építészt
olykor az ősi törvénytől való enyhe kilengés
a törzs végét jelenti!
Néha egyetlen lépés elég
S a nappal cafatokká lesz,
mint a rongy.
Olykor elég egy szikra...

(CRISTIAN SIMIONESCU)

Emígyen szóla ..

Biztos nem én vagyok Nietzsche a szemében:),de eképpen vélt látni engem.Na tessék,mint porcica, ki szereti a zenét, s az irodalmat, meg még sorolhatnám a többi lényeges említésre érdemes dolgokat...

Ez is Bramac?

De nem római, azt hiszem...meg jól is.

Figyelj!

Ne akarj nagyon szépet,
sem különösen meglepőt,
sem vészesen egyénit és eredetit mondani.
Nyisd ki szemed, s figyelj, nagy erővel.
Aztán hunyd be szemed és emlékezz,
nagy erővel.
Aztán hallasz egy hangot,
látsz egy arcot, vagy egy tájat, valami dereng...
Akkor írjál, nagyon lassan, gondosan.
A többit bízd Istenre.

(Márai Sándor: Figyelj!)

Utazók vagyunk

"Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. Gautama Buddha, a buddhizmus alapítója egyszer azt mondta:

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa,
Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,
Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon.

Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot. "


Csillagporos Végtelen kezdete

(forrás: csillagporos végtelen)

Andre Agassi

Omega











&


Alfa

no comment

Nagy durranás

Kukucs

Pörögj velem

VII. Gyöngy Nemzetközi Népdalfesztivál

Oroszlán ebédelni készül...

Ugorjak inkább?

8ak

A Nemzetközi Csillagászati Unió XXVI. kongresszusán, 2006. augusztus 24-én Prágában eredményes szavazást tartottak a bolygó fogalom új definíciójával kapcsolatban. Immáron nyolc bolygó maradt a Naprendszerben,a Pluto átigazolt a dwarf planets csapatába.

Nincs vita, ezt látni akarom

Warwick Castle






Azt aaaaaa......






























Ugye nincs túl messze?

Károlyi-kastély, Füzérradvány

Alig fér ide, olyan hatalmas (a korát nem árulta el)














A családi címer





















Jellemző





















Ez az ág is ...



















Harmónia zöldes árnyalattal

EredetiK

Sóstói falumúzeum

Táncoltak,




















"botladoztak",














Szárazmalom
















Egyszerűen gyönyörű



















Na mi ez?
















Korabeli tűzőrség

Boldogkő vára

Kukucs...














Szintén...















Bentről...




















Messziről...

Alulról...

-Boldogkőváralja-

Falusi árny-kép

Állati séta

Bagiraaa

"Élmény"-etetés







Rejtőzködő

















Pingvinlubic
















Láma ... porfűrdőben











(Nyíregyházi állatkert)

SZÍNEK ÉS ÉVEK

Szép, nagy csendesség van körülöttem jó ideje már. Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom, hogy az életet

m o s t é l ő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután. És furcsa elgondolni, hogy a mostani dolgok a fiatalok számára éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek. Az én mostani látásommal nézve már világos, hogy a sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart - úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célra törő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás. Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; - magáért magának játszik. Ebből támad a sokféle és véletlen bonyolódás, ami mindnyájunkat végtelen érdekel, amíg benne vagyunk. Ki kit szeret, kit vesz el, mire neveli a gyerekeket, milyen helyért verekszik a világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta az ember, ami tőle telt, s amit az életével általában csinálni lehetett, akkor megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár esztendeje...

Kaffka Margit: SZÍNEK ÉS ÉVEK /részlet/

Jöttek

Jöttek....

oltani.. .
















menteni...















majd segíteni kellett kijönni..
voltak, akiket hoztak...










s volt, aki maradt örökre....