Oldalak

2008. 02. 29.

Tavasz kezdetén












Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.

Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.

Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,
Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?
Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk
Egyre tirátok.

Dsida Jenő, 1924



"...
Aztán jön a farsang, - az árvíz
Mátyás körül, mely "tört jeget";
Szegény kiöntött ürge-népség
Verdesi jajjal az eget;
Mi táncolunk a szenvedőkért,
Bőven fogunk pazarlani:
S ha nem csordúl - százezreinkből
Csöppen nekik is valami.
..."
(Arany János: ALMANACH 1878-RA, részlet)

Szép gondolat

Utószó

Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul.
De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek - hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal - nekifeszült. Arra törekedett, hogy átrendezze az elmúlt évtizedeket. Lehet még valami, ha ketten akarják.
Mene tekel ufarsin - megmérettél és könnyűnek találtattál. Ezt mondja az ember legelőször magának. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. - Olyan, mint egy lila színű kavics, én pedig mostanában megszerettem az aranyat - mondtad. Nem ad hiába, aki úgy ad, hogy közben magának is örömöt szerez vele. Szép gondolat. - Elég lesz a halálig.

(Jenei Gyula)

Majd megérkezel










majd megérkezel az alkonyatban
tévedéseid macskakövein lépdelsz
öreg leszel és öntelt
nem emlékszel egymást indázó mozdulatainkra
csak hogy közünk volt a másikhoz
a jóvátehetetlen múltra emeljük
nehéz borospoharainkat akkor
mázsányi súllyal szívünk helyén
mert szívünk se lesz
csak a titkos gondolatok kócolódnak
odavetett mondatainkban
mintha szerettük volna egymást
valaha
mintha ismerős lenne
ahogy a telihold kezünkre világít
ahogy tükröződik italainkban
arcaim közül kiválasztok egyet
s mint saját tévedésemet mutatom
hogy lássad
olyan is lehettem volna

(Jenei Gyula)

Nagy kő zuhan













Republic - Nagy kő zuhan

Mondd meg, ki vagy!
És hány darab?
Reggeltől estig
ragyogjon a Nap!
A csend beszél, hallgass velem,
Szoríts magadhoz,
Szép kedvesem!

Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.

Kard és Kereszt,
Rózsa és Vér.
Az ég dörögjön és fújjon a szél!
Ezüst a hold, vörös az ég,
még egyszer lássam, csak egyszer még!

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem,
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz-e már, ó jössz-e már,
Ó jössz-e már?


/szövegíró : Bódi László/
http://youtube.com/watch?v=TTGDqQsLu_M&feature=related


Furcsa magasban

Nem érti senki és Te sem tudod

Hogy halálra ítélt vágyakat húzok

Magam után, de már alig bírom

És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok

És csak kezeket látok furcsa magasban

Kiáltanék nem így akartam

És nem tudom, hogy mért vagyok itt

Én akartam, vagy valami erre vitt

Akartam, mert akarni kell

Aki megszületett, az többé nem felel

magáért, mert az öntudat gagyog

Súgja a jelet, hogy íme én vagyok

Az aki mindent csak szépen tehet

S tetteimért már nem felelhetek,

Megszült a világ, hogy sorsom is legyen

Hogy eltékozoljam az összes életem.

Nem érti senki és Te sem tudod

Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok

Arról, amit mondani kell

Amit helyettem senki nem mondhat el

És csak kezeket látok furcsa magasban

Kiáltanék nem így akartam

És nem tudom, hogy mért vagyok itt

Én akartam, vagy valami erre vitt

Akartam, mert akarni kell

Aki megszületett, az többé nem felel

magáért, mert az öntudat gagyog

Súgja a jelet, hogy íme én vagyok

Az aki mindent csak szépen tehet

S tetteimért már nem felelhetek,

Megszült a világ, hogy sorsom is legyen

Hogy eltékozoljam az összes életem.



/szövegíró : Bódi László (Cipő)/-Republic

2008. 02. 28.

Ki szívét osztja szét













Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
...
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt),
s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk !
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
...
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér

(Kormorán)

http://www.youtube.com/watch?v=0opaKnhrk5I


2008. 02. 27.

Egyszer minden


Egyszer minden

egyszer minden jó lesz
véget ér a fájdalom
arccal fordulhatok az örömnek
bánatomat kalitkába zárhatom

.....


(Nagy István Attila: Egyszer minden)

Ezen a földön


"Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat."


(Paulo Coelho)

Ma is

Ma is itt kezdem el,
egy cseppet sem jobb, mint tegnap.
Pedig azt hittem, mára minden más lesz,
megy, épít az ember, mint a
bolond állat, ámde várában kárt tesz

még a szél is. S holnap újra
toldoz, holnap újra hiszi, hogy másnap
csendes, szép idő lesz, s nem fúj a
szél, nem mar a szó, s él akaratának
(mint a bolond ember!)


(Kállai Emőd : Ma is)

Mégis felel

Tudom, hogy nem létezel
de kell valakihez szólni
kell hinni hogy kérdezel
és illendő válaszolni

igen, te vagy a fájdalom
te vagy a csend a csendben
amíg a csöndet hallgatom
a csöndnek kell felelnem

te vagy az út az úttalan
időtlen végtelenben
te vagy hogy ne legyek magam
és legyen hova mennem

te vagy a cél a céltalan
földi vendégség-létben
hogy kezdete és vége van
Mért igen és miért nem

Te vagy a Semmi: életem
két pontja közé bezártan
Te: a kitalált értelem
Te: én valaki másban

Apám anyám ki tudja hol
csúnyán magamra hagytak
Te vagy: aki nem válaszol(sz)
s mégis felelsz magamnak


(Somos Béla: Mégis felel)
(forrás: http://home.hu.inter.net/kortars)


2008. 02. 26.

Gyerekszáj:


Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. - feleltem. Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?


(forrás: e-mail)

Vigyázz rám, s én táncolok


Óriás tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom.
Ott szeretném élni életem parányi barátaim között.
Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem.
Védett, biztonságos tenyered - melyet nem baj, ha néha összecsuknál - lenne az
otthonom.
Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba,
mert abba belehalok.
Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod,
örökre ott maradok.
S ha szükséged lenne társaságomra,
csak fújj rám háromszor.
Én máris felébredek,
megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből,
s gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben.
Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám.
Ha beteltél a látványom nyújtotta örömmel, ismét visszaszállok otthonomba,
s pihenek, ábrándozom, élek tovább...
(Földeáki-Horváth Anna: Sérelmek és megbocsájtások. Válogatott versek és versprózák)

Hiába minden










Hiába minden

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?



(Nagy István Attila: Kegyelemre ítélve, 2000)

(Kép: Meryl Streep és Robert Redford a Távol Afrikától című filmben)

2008. 02. 24.

A hang

Egyszerre minden oly természetes,
megbénító, ujjongó félelem,
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,
Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.

Vas István

De vajon kinek?

"A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel. "

A csalódásról

"Ha csalódsz azon emberekben, Kik legszentebb érzéseidet bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, Hanem Te, mert rosszul választottál."

Az ego-ról

"Akinek az ego-ja kemény, nehezen él át minden átváltozást..."

Ráadás

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. "

Dir

"Az a szeretet amit nem lehet észrevenni, nem szeretet."

"Az van egyedül, aki csak önmagát szereti."

Végszó(k)(ra)


"A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen. "

"A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz."

"A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt."

"Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom"."

"Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást."

"Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut."








2008. 02. 23.

Tél volt, hó esett

Budai idill

Hopp, ugorjunk fürge szánra,
menjünk a hegyekre fel.
Csillog az ezüst barázda,
villog a havas lepel,
friss, fehér hó hull a tájon,
cseng a csengő, s mint egy álom
lép eléd sok ó csuda,
régi várú Ó-Buda.

.....


(Kosztolányi Dezső: Budai idill, részlet)

2008. 02. 21.

Itt is egy lámpa

 
Posted by Picasa

"Esőt hozz a virágoknak.Mosd el sok bajom."

 
Posted by Picasa

"Vártunk már nagyon."

 
Posted by Picasa

"Felhő,felhő fenn az égen"

 
Posted by Picasa

"Csillagom vezess! Én utánad megyek."

 
Posted by Picasa

"Egyszer, majd rád találok"

 
Posted by Picasa

"Erdő közepében járok"

 
Posted by Picasa

Zöld erdőben jártam

 
Posted by Picasa

2008. 02. 19.

Credo & amp; Summa

FODOR ÁKOS

Credo & amp; Summa

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
*
A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
A hatalom kézzelfogható és mulandó;
az erő megfoghatatlan és örök.

(forrás: Élet és Irodalom: 2006.05.19 50. évfolyam, 20)

A nagy ember




“Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” (Seneca)

Nem az a boldog...


“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)

2008. 02. 11.

Egy kiállítás képei...

Paul Klee, Einst dem Grau der Nacht enttaucht ..., 1918, 17, Zentrum Paul Klee, Bern.


















Paul Klee liebte die Farben. Klee musste hart arbeiten, bis er auf dem „Farbklavier“, wie er es nannte, virtuos spielen konnte.


(forrás: http://www.paulkleezentrum.ch/ww/de)


Expressionismus

"Klees Gedicht trägt, mit Bleistift überschrieben, den Titel: „Bahn". Über dem eigentlichen Bild stehen in Klees Handschrift die Sätze:

Einst dem Grau der Nacht enttaucht
Dann schwer und teuer
und stark vom Feuer
Abends voll von Gott und gebeugt


Nun ätherlings vom Blau umschauert,
entschwebt über Firnen
zu klugen Gestirnen.


Vier Zeitadverbiale fallen auf: „Einst, dann, abends" und „nun". Des weiteren ist die Zweiteilung des Gedichts zu beachten sowie das Fehlen des für die Symmetrie eigentlich notwendigen vierten Verses der zweiten Strophe, der wie in Strophe 1 ein Reimpaar einschließen würde. Die Entwicklung ist also offensichtlich nicht abgeschlossen, nicht vorhersehbar. Ein Subjekt fehlt. Handelt es sich um ein Ich, ein Wir, ein Du? – Klar ist nur die Entwicklung, die durch die Adverbialen nahegelegt wird: Weg vom Grau der Nacht und dem Feuer hin (am [Lebens-]abend) am Ende der (Lebens- bahn) zu einer Gott suchenden Demut, dabei aber noch immer der Erde verhaftet.
„Nun" vom „Blau umschauert" und „Über Firnen", das heißt, vom Überirdischen entführt (ob seelisch, geistig oder körperlich, bleibt ungesagt). Es ist, als ob damit das Bild einer elevatio angedeutet würde, einer Heimkehr zu Gott nach den Verfehlungen im Irdischen. Doch muss es sich hierbei durchaus nicht um Gott im christlichen Sinne handeln. „Ätherlings" und „blau" lassen durchaus auch die Deutung einer Heimkehr und Einkehr in die Kunst zu. (Nebenbei: Die Farbe Blau hatte eine ganz wesentliche Bedeutung im Expressionismus, man denke nur an den „Blauen Reiter", und an Kandinsky, Jawlensky, Klee und Feininger, die in den 20er Jahren die Gruppe der „Blauen Vier" gründeten). Der „neue Mensch" nach dem Ende des Weltkriegs erstrebt eine Synthese aus Innerlichkeit und Schönheit, will, wie Klee sagt, „nicht nur Gesehenes mehr oder weniger temperamentvoll wiedergeben, sondern geheim Erschautes sichtbar machen". Diese Affinität zur Epoche der Romantik gibt zu denken. Sollte unser Jahrhundert letztendlich genauso verzweifelt begonnen haben wie das letzte, dass es das Heil tief im Innern des Menschen suchen musste, wenn es schon im äußeren Leben nicht zu erwarten war? Sollte die Kontinuität geschichtlicher Grundkonstellationen größer sein als die durch den rapide sich entwickelnden Fortschritt eingeleiteten Veränderungen? "

Egy kiállítás képei...

Szőnyei György • Betű a vásznon

(részlet)

Klee-ről:


"Betűt vetők

A vászonra keveredett betű és szám az idegen művészi közegben óhatatlanul felerősödik jelentésében. Miközben festményként szerepel, könnyed érzéseket kelt, de maximális figyelmet követel.
Amikor Joan Miró azt mondja: nem határolja el egymástól a költészetet és a festészetet – szóval a betűket a vászontól –, akkor, ha jókedve úgy igényli, felhasználja azokat, és eljátszadozik velük, teret hagyva a művész szabad ironizálásának, amúgy Mirósan. Betűi olyanok, mint a motívumai – érdemes lenne egy teljes ABC-t összehozni belõlük (bár nem sok szöveges művet hagyott hátra).
Ott, ahol a betű felüti a fejét, és nem az ő igazi terepén – az irodalomban – ékeskedik, rengeteg szellemi kalandra nyújt lehetőséget a kezdeményezni nem rest művészeknek.

Az egyik ilyen újító és mindenre kíváncsi a serényen szorgoskodó művész, Paul Klee. Változatos irányokban szerteágazó szakmai utat jár be az absztrakció dzsungeljében, de hiányzik belőle a szintén sok újat felfedező Picasso, és a más, nagyigényû alkotókra jellemzõ igény a hatalmas méretű festmények létrehozására.
A XX. századi képzőművészet kifejezésformáinak nagyon sok válfaját hozza létre, azonban a szorgos kutató, teremtő munka (no meg a bauhausi tanítás) elveszi az energiát a méretes munkáktól. Újításai bőséges munícióval szolgálnak a hálás utókor számára. Néhány művész Klee egy-egy elpottyantott stílus-morzsájából teremt magának image-t. Vajda Lajos, Kondor Béla, Michel Folon, Keith Haring... a névsor változatos, szinte végtelen. Kevés művet készít betű felhasználásával, de ami megszületik, nagyon figyelemre méltó.

Einst dem Grau der Nacht enttaucht... címen 1918-ban illusztrál egy verset, mely a napkelte és napnyugta költői látványát képszerûen írja le. Klee ezt a lírai szöveget akvarellel megfesti oly módon, hogy a tipikusan bauhaus-jellegû, sötét színû lineáris betűket különböző színű négyzetekbe helyezi, és a betűtestek szárai között keletkezõ geometriai alakzatokat is kiszínezve a napkeltére jellemző színharmóniát teremt. A festmény másik része a napnyugta színvilágát illusztrálja. A szöveg szabályos, egyforma magassságú sorokba van rendezve, a különböző hosszúságú betűsorok mellett keletkezõ szabályos négyzetek Klee-nek a látványról alkotott színdinamikai elképzelését egészítik ki. A grafikai lap tetejére segítségként a saját kézírásával is leírja a verset, hátha akad néző, aki erre az elegáns gesztusra rászorul. "

(forrás: http://www.c3.hu/)

2008. 02. 07.

Egyesek

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak. Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt."
(Flavia)

A legkiválóbb adomány a szeretet

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez ahárom,
de közülük a legnagyobb a szeretet.

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele

Okosabban kéne élni...

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat!”
(Albert Einstein)

2008. 02. 05.

Benső beszélgetés

FODOR ÁKOS
Benső beszélgetés


- Elég volt? Tényleg?
- Soha, semmiből...
- Akkor mért érzed,
mint fa, mely kidől,
jónak, hogy v a n, a gravitációt:
hogy meghalsz - így hát nem folytathatod?
- Mert Nagy Törvény kisebb alól fölold.
- S mit szeretnél? Mi lennél, ha lehet?
- Emléktelen. Céltalan Szeretet.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...