Szarvasokkal táncoló

barátunk kedvesen invitált Balatoni otthonába, és egy hosszú hétvégét töltöttünk nála.

A tavasz nyári meleggel lepett meg, és a szokásos nyugalommal töltött fel ottlétünk alatt.

A tó vize is nyugalomban volt, mintha tudná, erre vágyunk.

A kulináris élvezetről szóltak a napok, szarvas vadas, szarvas husi grillezve íze különleges volt.

Kutyáink összeszokott falkaként mozogtak, bűbájosak voltak együtt.

Madárképek

A Barlangfürdő előtti hatalmas park csónakázótavában jól érzik magukat a madarak.Tőkésrécék és hattyúk úsztak el előttünk, reppentek fel ha Orlando feléjük szaladt a parton.

Két fekete hattyú és két kanadai lúd érkezett (Hollandiából adományként).
Olvastam, hogy a korábbi lúdpárossal róka végzett, valamikor késő ősszel. A tó tulajdonosa most újra gondoskodott legyen itt újra a kecses madár pár.

Élményekről

“A családunkban nem az éveket tartjuk számon, hanem a élményeket. A kor csak a bornál és sajtnál számít.” (John Goddard)

Szemle

Szeles idő volt egész délelőtt. A nap hol előbukkant, hol szűrt fénnyel erőlködött, ha győzedelmeskedett a felhőkkel szemben, melege érezhető volt. Fényképezőgéppel vállamon a kutyasétáltatáshoz alaposan felöltöztem, vékony esőkabátot is öltöttem magamra. De bizony a nap melege levetette velem. Elsétáltunk a „híres” kutyafuttató területéhez, és megörökítettem a jelenlegi állapotot. A átkozott toklászok majd térdig érnek, a zöld szemét szinte elfoglalja már a terület 1/3-át. A közelben levő sorházak tulajdonosai, kik bizony 20-30-50milliós házaikban tengetik életüket, nem bírnak összespórolni pár százast a zöld hulladék gyűjtőre, ha nem kihordják ide az út szélére.

Vajon mit szólnának, ha nem lennénk rest, és kutyatulajdonosok egy nap, szépen visszahordanánk kitakarított kertjeikbe.

A képek magukért beszélnek:

Még a kutya sem jár ide, a "szemét"sarokra.

Karácsonyi vásár

Barátnőmmel látogattunk el a Vörösmarty térre. 13. alkalommal várja közönségét a Vörösmarty téri Budapesti Karácsonyi Vásár .
Klassz volt, érdekes volt.. és hideg is volt. A forralt bor jól esett nagyon a nézelődés közben.

Kézműves és gasztronómiai látványműhelyek csodálatosak voltak. Értékes portékák kellették magukat. Kihagyhatatlan volt a töki pompos, amely nem volt túl forró mire a kezünkbe vettük, de íze kárpotolt minket e hiányosságért.

Földváron

Kis hógolyozás után a idő megkegyelmezett és ránk mosolygott a napocska ezernyi oldalával..még túl meleg is lett

..relax nyugalom..kényeztetés..pillanatai

Visegrád

Egy rövid, de kellemes kirándulás Pilis rengetegének közepén. Az időjárás nem kényeztetett el, de az ősz látványos színkavalkádja elénk tárulhatott.

A Duna közelsége párás ködbe burkolta a szemerkélő esőtől ázott tájat. Erőlködött a nap, alig bírt a vastag felhőkkel, de két nap után felszippantotta a szürke fellegeket. Ragyogó tiszta ég látványa frissítőleg hatott ránk az utolsó napunkon. Felnéztünk a fellegvárra, majd fel is sétáltunk a Várhegy 328 méter magas csúcsára.

Közel 100 évig (1323-1408)volt királyi palota, és a magyar királyok hivatalos székhelye, a tatárjárás után ország védő vár is több évszázadon át. Leginkább az Anjouk, Zsigmond király és Mátyás király kedvelték Visegrádot, és uralkodásuk idején virágzó szellemi és királyi udvari élet jellemezte. A 14. században Altrum Castrum (magasabb vár) néven vált ismertté, majd kapta a Visegrád nevet, de a Habsburg uralom idején Plinteburg néven emlegették.
Visegrád történelme sokkal régebbi, mint azt az első írásos dokumentumok bizonyítják. A régészeti feltárások, neolitikus, rézkori, bronzkori telepek maradványait hozták a napvilágra ennek bizonyitékául.

Lefelé tartván a hegyről Salamon tornyát is üdvözöltük, ahol egy Petőfi vers 4 sora házifeladatként rögzült bennem.

Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon-torony a korszak (XIII. sz.) magyarországi építészetében szinte egyedülálló épülete.

Szépasszony-völgy, Eger

Kedves barátunk segítségével eljutottunk egy igazán neves bortermelő tulajdonosának pincéjébe. A találka a Szépasszonyok völgyében történt.
Gyönyörű gondozott kert fogadott bennünket, és a domb mellé épült "fogadó" bel terében vadászati relikviák dicsérték ügyes gazdáját.
A pincében nyirkos és kellemes hívősség enyhítette a kinti levegő forrósságát. Itt bizony elkelt a nagykabát, de nem maradtunk hosszabb ideig bent.
Borászunk csillogó szemekkel mesélt a gyógyító nedűről, és bizony nem igen lehetett a kóstolásnak ellenállni.
Sosem szerettem, ha mondatom ezt, hiszen bort se nagyon fogyasztok, de ízével elvarázsolt a rendkívül kellemes, szőlővirágra emlékeztető illatú, gazdag zamatú, kissé lágy, tüzes fehérbor egri leányka. Még egy piciny mennyiségű Merlot vándorolt poggyászunk mellé, és egy kis édes nedű is.

Pince

Csapoljuk a nedűt

Az a bizonyos "zöld penész"

Csónakázó tó

A tapolcai parkban rövid séta után a csónakázó tóhoz érünk. Egykori kiterjedésének ma már fele. Régi képeslapokon égerfákkal borított kis szigetek emelkedtek ki belőle, most is látunk ezekből. Egy 18 fokos forrás táplálta. Ez a tó, illetőleg túlfolyása a Hejő patak "eredője".
Vízmélysége folyamatosan csökken. 1959-ben építették ki a tó - néhol még ma is látható - partfalát, s ekkor alakították ki a csónakkikötőt is.

Miskolci állatkertben

Dromedár

Aranyhalak közt éldegélt...

Szemfüles tolvaj, de nem szarka.

Fekete-fehér

Bagira, a fennséges ragadozó

UFO invázió

A Lillafüredi sétány útjain bolyongva láthatunk ilyet.

Gombák szabadon, lehetne a kép címe, nekem mégis az ufo szó jutott eszembe.

-C'est la Vie-