Az ősz bedörömbölt az ajtón, majd be is törte. A küszöb elég magas, az
esővíz nem csurog be, de kint folyik most a fülünkre is.
Hol van a finom napsütés?pár napja még a strandon olvasgattam, és meleg
nyári nap volt.
Reggel a felhők szürkesége nyomottá teszi a hangulatot, hiába lengi friss
kávéillat a konyhát.
Esős nap jött, a kutya is bőrig ázott (szó szerint), itthon hagytuk
száradni, míg Dunakeszire mentünk ügyet intézni. Az asztalosműhelyben
kiválasztottuk a konyhabútor színét, kellékeit, megbeszéltük a részleteket a
mesterrel.
Két hónapja vágtunk bele, lecseréltetjük a régi elhasználódott konyhabútort, eljutottunk a tervekig, mivel a nyári időszakban sok a megrendelés. Így a mi kis lakótelepi megújulni vágyó konyhavilágunk várat magára. Igaz, nem siettettem,
azt mondtam, nem annyira sürgős, addig is spórolunk rá.
Nem akarok pesszimista lenni, hiszen ez jó dolog, és várom is a szép új berendezést,
de azzal is tisztában vagyok, egyre kevesebb változatosságot ( speciel ez nem csak változatosság, de asszociálok más egyébre is) engedhetünk meg
magunknak.
Sokszor vesz az ember valami új dolgot, apróságot, még akkor is, ha
tudja, nem ez lesz a legfontosabb, de mégis, mindig várunk friss élményre,
valami új dologra is, és késztetést érzünk a vásárlásra.
Na most, egy jó nagy dologba vágtuk az erszényünket.
Miért éppen a tárgyakat veszünk?
A civilizáció kora meghozta a tárgyaktól
való függés időszakát, mindig ki kell- vagy nem is kell, de ez modernebb lesz,
újabb, stb. győzködjük magunkat - cserélni, amit használunk, még az előtt, hogy
elromlana.
És hány alig hordott pulóver fekszik nyűgösen a gardróbunkban, amit minden
évben átmosunk, elrendezünk a polcon, de még sem vesszük fel? A ruhák is csak
lógatják zsebüket, ujjukat, irigyen figyelik azt a kopottabb farmert, és három kitüntetett
pólót, mit a nyár folyamán előcibálunk a szekrényből.
Nos új konyhabútort várunk, és nem is tudom mennyire örüljek, hiszen a
meghúzott értékbeli vonalat (férjem húzta meg) tuti átlépem, és már most
smirgliként csikorog az idegeimen zord morgása ami bekövetkezik.
Mi lesz mikor ez kiderül, mennyire is léptem túl a
keretet?
Igyekszem azért nem elszállni, és a praktikum fog győzni, de ha belevágunk
egy átalakításba, nem érdemes a régi darabjait is bent hagyni, erősen rontaná a
képet.
Még festéket is venni kell, legyen friss meleg sárga színű a fal, fúrni és
faragni, legyen minden majd a helyén.
Valami nem stimmel, valami most nem annyira jó a fejemben, mintha valamit
mindig csak keresnék, de sosem tudom mi az.
A nagy keresésben alaposan
elfáradok, és bánatosan legyintek a nap végén, ma sem lett meg, mire igazából
vágyom.
.jpg)
