Fájdalmas, ha nem vésed eszedbe

...más emberek egészen mások, mint mi, s ... nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

/Molnár Ferenc/

A jó élet

 

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.

Hurrázzatok e nyári hajnalon,

ne hagyjatok ködökbe hajlanom. 

Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok. 

 Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él és boldog, aki lép. 

Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is. 

Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó. 

Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet. 

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart. 

Ó július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök. 

A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt. 

Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká. 

Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig. 

Az arcom mostan csupa-csupa fény,
az Isten karjaiba szálltam én, 

mint egykor anyám köténye alá,
és úgy tekintek félve-bízva rá. 

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
más vágyam nincs, tartson soká a föld. 

Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok. 

A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.

-Kosztolányi Dezső-

A lány a sötét szobába megy

Már tudta, mit a másik tudni nem mert,
s érezte, arca boldogan világít,
s futott, elrejteni szíve csodáit
az égve égő, élő ismeretlent.

Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,
valami koldus-bús sarokba, messze
fénylő fejét az éjbe betemesse,
és elhitesse, hogy még most se sejti.

Ám a szoba kigyúlt a mosolyától,
és látta Őt, ki rá se nézett - távol -
de gondolatba megölelte vágyva

és erre ő is áment mondott áldón,
s terhes fénnyel szívében, a homályon
ragyogva ment át a sötét szobába.

-Kosztolányi Dezső-

Málnás lepény lett a vége

a hétvégén leszedett málnából. Pirosságuk valódi nyári hangulatot varázsolt, varázsol akkor is, mikor a szemeket leszedem. Olyan szép a pici kis kert, és olyan jó ilyenkor kiszakadni a város fojtó melegéből.

Délután nem volt kánikula, így a sütő bekapcsolását engedélyeztem magamnak.

Neki láttam a lepénynek egy szórólapos  recept szerint, és egészen jól sikerült. Íze is finom, savanykásan kacérkodik az ízlelő bimbóinkkal.

Elkészítés

15dkg lisztet leszitáltam, hozzámorzsoltam 10 dkg margarint, kicsi cukrot sót, sütőport adagoltam, majd legvégén citrom héját is reszeltem az összegyúrni valóhoz. Kevergettem, összedolgoztam, és betettem kis időre a hűtőbe.

Míg a kekszet lereszeltem, össze is maszatoltam mindent, ment oda is, ahova nem kell, előkészítettem a málnákat, és maradék ribizlit is vegyítettem a töltelékbe.

Porcukorral, darált keksszel összeforgattam, és elővettem a lehűlt tésztát.

A tésztát még összedolgoztam, majd kétfelé választottam. Kinyújtottam, kőr alakúra próbáltam, és egy magasabb szélű pizza sütőbe  hajtottam. Erre rákerült a málnás keverék, majd a másik kinyújtott tésztalap jött a tetejére. Megszurkáltam, eligazgattam a szélét(ezt majd legközelebb ügyesebben teszem), és mehetett a sütőbe, 160C fokon kb. 40 percig sült a finom süteményem:)

Íme, az eredmény:

Jó étvágyat!

Anyám szeme

Anyám szeme szép volt

szemében mosoly ragyogott

nem egy csillag repült benne,

sok száz tündökölt ékesen.

Ahogy rám nézett óvott,  féltett

minden pillantása őrizve védett

Követte lépésem, sosem hagyott el,

fénylett légies csillagszeme.

Ha botlottam ölelt,s  éreztem hogy

jajdult fel, lázasan szeretett.

Helyette a  felhők sírtak

villám sebezte lelkét,

mikor kezét elengedtem.

Rám nézett oly sokszor

de nem elégszer

mit nem adnék még még

ha az a fény felragyogna előttem.

Elé borulnék, adnám lelkem

gyűjteném könnyeit bánat kötényembe

Megöntözöm virágjait mit ültetett bennem.

Évtizedeket repültem vissza az időben.

Újra éltem régi életem egy egy darabját, részletét, melyben mennyi lemondás, öröm, nehézség, kitartás, szeretet, felelősség és sorolhatnám még, mi minden volt. Oly rég volt, tán a napi program menetet sem idézném fel pontosan, de arra egészen jól emlékszem, felnövekvő gyermekeim és az én életemben kiemelkedő szerepet kapott a sport, a sport szeretete.

Apró kis törpék voltak fiaim, de már jártunk úszni, tornázni, majd az iskola is testnevelés tagozattal indult. Kiderült egy nyáron Kisebbem jól rúgja a focilabdát, és Nagyom is ügyeskedett, szorgalmával élen járt. Így a focizás nehéz és rögös útjára léptünk, és egészen felnőtté válásukig művelték, mondhatom magas szinten e sportágat.

8-9 évesen 20-22 kisgyerek került a budapesti egyesületekből egy elit kis csapatba, új utánpótlás nevelő egyesületbe, és ezek a gyerek innentől kezdve a hétköznapjaikon napi egy-két edzésen vettek részt, a hétvégeken pedig meccseken tették próbára ügyességüket. Külön erőnléti edzéseken is részt vettek, gimnasztikáztak, különleges nyújtógyakorlatokat végeztek, futottak és úsztak, nem akármilyen mesteredző keze alatt. Egy osztályba is jártak általános iskolás korukban.

Aprók voltak a kis legények, nem a méret számított náluk, ha nem az ügyesség, a tehetség. A konkurens egyesületek kilóra mérték a gyerekeket (jellemzően volt így), és volt mikor 10-15 cm-el magasabb és jó pár kilóval, nehezebb gyerekekkel mérkőztek meg. Az első félidőben hamar vesztésre is álltak a mi kis mini futballistáink, de az erőnlétük hamar megmutatta, míg a túlfejlett és kilókkal nehezebb gyerekek kifáradtak a második félidőre, jöttek a mi kis gyorslábú és kitartó gyermekeink előre, és a nagy gólkülönbségből szépen lefaragtak. Cseperedtünk, a fiúk nőttek, és életünk az edzések körül forgott.

Párommal megterveztük, melyikünk meddig viszi a gyerekeket, ki mikor megy az edzés után értük, mikorra kell menni a Kicsivel németre, a Naggyal meg másik helyre. A Nagy igazi könyvimádó lett a sport mellett, 7 évesen az Egri Csillagokat olvasta, a könyv alig fért el pici tenyerében, de olvasta csak olvasta, míg a végére nem ért. Ha már megfejtette a betűk jelentését, rögtön belevágott a klasszikusok olvasásába. Rajzolt, oly tehetséggel, hogy szívem megremegett talán  képzőművészeti pályára tér, és vágyaim ő beteljesíti, hisz fiatalon rengeteget rajzoltam én is. De nem kanyarítom el a mondandóm ívét, mert a végén nem kerül a labda a hálóba

Tehát loholtunk edzésről edzésre, hétvégeken a meccsekre(és elárulom, nem volt mindig gyönyörű nyári idő!, utaztunk tornákra. A gyerekekkel mi szülők is ott voltunk a pályák szélén, és az évek alatt kis családdá olvadtunk össze.

Előkerült tavaly télen egy kép a gyerekcsapatról, 8-9 évesek lehettek rajta, tornagyőzelem után boldogan feszítettek új mezeikben. Felkerült a Facebookra a kép, és jött az ötlet, legyen egy találkozó.

Így repültem ma vissza az időben, mert megtartottuk ezt a találkozott, és sok gyerek, immár felnőttként, ott focizott nevelő egyesületük műfüves pályáján, edzőjük régi történeteket mesélt a szülők gyűrűjében az árnyékot adó lombos vén fa alatt..

Felvillant Kisebbem izgalma mikor a meccsekre készült, most magabiztosan felnőttként közeledett felénk.

 Mosolyuk alapján könnyen megismertük a gyerekarcokat bennük, mert bizony az idő nagy változások, változtatások mestere.

De a mosoly örök, és az emlékek öröme sokunk arcára ezt a mosolyt odavarázsolta.

Dunára Fel!

Indul a BKV hajójárata, adja hírül a Híradó. Rögtön bele is képzeltem magam a helyzetbe, hogy leparkolok az Óbudai szigeten, és felpattanok a hajóra, majd a Gellért téren szállok ki. Több jármű használatát kerülőm ki, és nem kell jegyet pazarolnom, az úti célom elérésének érdekében, elég lesz egy 400 Ft-os menetjegy a hajóra. Ujjé, spórolok is, és még élvezem is az utazást.

A Duna friss permetje hűsít majd a nagy melegben, látom a csodálatos pesti és budai rakpartot, Uncsinővérem is biztos mellettem ül, és mindketten fényképezünk, annyi a látnivaló.

Így felvillanyozva gyorsan meg is néztem a megállóhelyeket, de a nagy jókedv hamar elszállt. Nem lesz Óbudai megállóhely.

Budán csak egyetlen állomás várja az utasokat, nem megy el a gyorsjárat Rómaifürdőre, Csillaghegyre és Pünkösdfürdőre, és kimarad két Margit-szigeti és egy Hajógyári-szigeti megálló. Így egyet nyeltem, és a hajós utazáshoz, el kell még 280 Ft-ot költenem, hogy eljussak a Batthyány téri kikötő helyre.

Az új járat a 3-as metróval konkurál majd elsősorban, hiszen az útvonaltervező a két végállomása között a 3-as metrót és a 24-es villamost ajánlja némi (16 perc) sétával, és összesen 47 percig tartó úttal. Folyásirányban ezek szerint két perccel gyorsabb is lesz a háromnegyed óra alatt végigérő hajó, amin nyilván sokkal komfortosabb az utazás. A hajókon lehet majd kerékpárokat is szállítani. A járműveken büfé üzemel majd, és wifi-hozzáférés is lesz

Az újpesti végállomáshoz az újpest-városkapu metrómegálló 12 percnyi sétára van, a Rákóczi hídnál pedig 2 perc séta a 2-es és a 24-es villamos, vagy a Csepeli HÉV megállója. A többi, belső állomás közelében is van metró vagy HÉV, kivéve a két Margit-szigeti megállót. Ez utóbbit igen sajnálom, hiszen nagyon sokaknak könnyítené meg közlekedését ez a hajós változat, sőt, ha még tovább is közlekedne, az lenne az igazi megoldás. Reggelente vagy esténként nem szardíniásdobozban éreznénk magunkat, mikor a munkába igyekvőkkel együtt utazunk.

Bővebben itt olvashattok róla

Gördülő kavicsok nyomán

A fojtó meleg alaposan kifárasztja a szervezetet. A fű nem nő, csak a száraz gyom karcolja a cipő talpát. A kutya mellkasa hangosan zakatol, keresi az árnyat adó fák közelét. Vízzel frissítem kókadó virágjainkat a ház előtt, de elillan a nedvesség. Már porzik újra a talaj. Rövid a séta napközben.

Az idő is lassan múlik. Esténként rájövök, még is elrepült egy újabb nap.

A Nap útját jól követem, már az órát sem nézem, látom hol tart az égi vándorunk, mely kánikulai meleget ömleszt a nyakunkba.

A valóság és a gondolataim két életet élnek, a képzeletemben minden másképpen történik. Bejárom a tengerpartot, a hullámokban úszok, és órákig játszadozom a kavicsokkal. A kavicsok ezernyi alakzata elvarázsol fantáziám elindítva.

Hányszor kellett gördülnie a kőnek, hogy ily kerek és sima legyen, amit most a kezemben tartok? Kerek kis kődarab, Korfu szigetéről hoztam. Korfu tengerpartján gömbölyödött ily tökéletes alakzatúra. A hullámok sodorták, dobálták, pörgették ide - oda. Évek, évtizedek, évszázadok óta. A kavicsnak élete kész történelem, míg én a mai nap lassúságán, avagy gyorsan elröppenő percein tépelődöm.

Szürke és gömbölyű darabokból áll a kavics gyűjteményem. Ide-oda teszem a darabokat, mágikus erővel bírnak számomra. Mindig a tengerparton kívánok lenni, érezni a hullámok erejét, a sós cseppeket. Ringatózni a tengerben, lebukni a mélybe, és halakkal fogócskázni.

Gyáva lennék? Miért nem merek nekivágni a nagyvilágnak, újra és újra? Valami láthatatlan kötél nem enged a valóság talaján elindulni.

Maradnak a szép emlékek, életem egy - egy pillanatai, behunyt szemmel hagyom, elmerítsen a felém közeledő álom hullám.

Egy komment

Cousine küldte, tetszik, így közre adom. A szerzőjét nem ismerem, így nem tudom a forrását megjelőlni.

Percenként két forint + Áfa. Kussolj, vagy fizess. Ha kussolsz, spórolsz, ha fecsegsz, fizetsz.Én bizony egyetértek az ötlettel. Legalább jó gyorsan lefogy a folyton dumáló tinik feltöltője és a gyereküket telefonon nevelő szülők is gyorsan elnyerik méltó büntetésüket.

Utoljára 1467-ben Mátyás királynak jutott eszébe ilyen pompás ötlet, amikor kirótta az úgynevezett füstadót, azaz kéményenként kellett leróni a királyi jussot, mondván, ahol laknak, ott kémény is van, tehát mindenkinek fizetnie kell.Mátyás, az igazságos után végre ismét igazságos kormányunk van tehát.

Hasonlóan pozitív a véleményem a tranzakciós adóról is.Ez is egy igazi jó kis igazságos adó.Sok a pénzed?Össze-vissza utalgatod?Számlákat fizetsz?Kiveszed? Beteszed?Fizess!Minél több a pénzed, annál többet fizetsz.Csak így tovább, Matolcsy Gyuri, mindent bele!

A biztosítási adót egyenesen imádom.Ha valaki olyan jómódú, hogy még a háza biztosítására is futja, sőt,az autójára még Casco-t is köt, igazán megérdemli, hogy 10-20%-al megvágják.Pusztuljanak a burzsujok!

Szeretem az új szabálysértési büntiket is.Jó esetben egy sárga lámpán való áthajtás egy havi rokkant nyugdíjba,pardon, ellátásba kerülhet.És ha nem fizeted be, viszik az autót.Ez igen!Nemcsak példás rendszabály, de előbb utóbb az autók többsége leáll,javul a levegő minősége, csökken a zaj.

Felsejlik előttem a jövő. Magyarország lesz Európa vezető turista paradicsoma.Az utakon ökrös szekerek járnak, a telefon csengés zaja nem zavarja meg a madárcsicsergést. Kis kertjeinkben megtermeljük a legszükségesebb ételt és italt, nem fizetünk semmiért. Bezárnak a bankok és a biztosítók, lehúzzák a rolót a telefon társaságok, végtére is minek, ha nincs mit biztosítanunk és nincs miért telefonálnunk, hisz nem megyünk már el messzi utakra autóinkkal, a szomszéd földön turkáló apukához meg odaszalajtjuk a gyereket, ha üzenni akarunk valamit. Idilli ország leszünk, csendes, nyugodt sziget Európa közepén, viktoriánus békességgel fogadjuk a külhonból idezarándokoló vendégeket, akik szájtátva találgatják, hogy is érhettük el mindezt ilyen rövid idő alatt?

 Mert bizony mondom, dugódíjra szükség nem lesz (dugó sem lesz). Mint ahogy feleslegessé válik a vita arról, mennyi legyen a nyugdíj és minek is hívják.Minek nyugdíj egy abszolút nyugis országban, ahol úgysincs pénz, mert minek is lenne, hisz ha lenne, amit kapunk, másnap befizetnénk adóba. Egyszerűbb, ha nem kapunk semmit.Pont úgy, mint Mátyás király idején.

Téved, aki recessziót, hanyatlást emleget.

Ez nem az.Ez az új irány az új jövő felé.

 "Unortodox gazdaságpolitikánk diadala közel." Hajrá Magyarország !!!

Én így (is) szeretlek !

MÁV és a csokis édességem

A gyermekkor utazásaiban mindig ott az emlék, mikor a család a vonaton ült. Korán kellett indulni, korábban jóval, mint ahogy a vonat ténylegesen indult, mert anyám mindig mondta:-A vonat nem vár kislányom, inkább mi várjunk negyed órát az indulásig, mint hogy lekéssük.

Így aztán bő félórával az indulás előtt már a vonaton ültünk, anyám letisztogatta a műanyag zöld ülést, még terítőt is vitt nagymamám, és elhelyezkedtünk. Volt elemózsia, innivaló. Ha zakatolt a vonat alattunk, anyám olyan isteni csokis -  celofánba csomagolt - ostyás roláddal lepett meg. Ezt csak a MÁV büféiben lehetett kapni. Biztos minden egészségtelen volt ebben, tele tartósítószerrel, de akkor ez mennyeinek tűnt, és kamasz koromban sokszor kimentem a Délibe, hogy az állomáson ilyen csokis roládot vegyek.

Szóval a gyermekkorom úti emlékei anyámmal, ezt a kulináris emléket is magával hozza. Később talán én is vettem fiaimnak, mikor hazafeléé tartottunk egy vonaton a balatoni üdülésből, de erre nem emlékszem már pontosan. Melyik emlék lehet a erősebb? Nem szabad ennivalót venni, mert a melegben hamar elromlik, vagy mennyire finom volt ez a csokis valami.

Vagy így, vagy úgy volt, már az unokáimnak valószínűleg nem fogok venni, hiszen mai hír, a MÁV büfé kocsik belföldön nem közlekednek az IC-ken, mert nem éri meg üzemeltetni tovább. Esélyes lehet lehetőségként a zötyögős személyvonat, "Földvár felé félúton".

Fotó: Mudra László [origo]

„A MÁV szerint "a rendelkezésre álló anyagi források, illetve az eszközpark (járművek) hatékonyabb felhasználása" indokolta, hogy június 15-étől az IC-ken nem lesz büfékocsi. A vasúttársaság az [origo]-nak azt írta, hogy számításaik szerint évente 10,3 millió forint bevételük származik a kocsik bérleti díjából, miközben nagyságrendileg 660 millió forintot emészt fel a közlekedtetésük. Azt azonban nem közölték, hogy ezek a költségek miből fakadnak.

"A kocsit a MÁV-nak közlekedésre alkalmas állapotban, vízzel feltöltve kell átadnia a vállalkozónak, más dolga nem nagyon van vele" - kételkedett a számításokban az utolsó kocsi tapasztalt büfése. Szerinte a vasutasok a karbantartási költségeket állították szembe a bérleti díjakkal, és nem vették figyelembe, hogy az étkezőkocsi forgalmat generál, és hozzátartozik a szolgáltatás színvonalához is. Úgy vélte, kétszáz forintot engedni kellene az IC-k 560 forintos pótjegyének árából, ha nincs büfékocsi.”(forrás:Origo)

Nem tudom, hogy akik gyakran utaznak milyen lesz az útjuk, hiszen elfogyhat az üdítő, lehetnek éhesek is, és az IC-ék nem félórás utakra indulnak. De ha nem gazdaságos, akkor hát nem. 

Szerbusz, csokis édességem, a vonaton már nem majszolhatlak többet.

Piacon voltam, és semmi nem maradhat titokban

Az információs önrendelkezési jog korlátozásának egyik formája, hogy a közbiztonságra való hivatkozással lazítanak a törvényes előírásokon. A bűncselekmények üldözése és felderítése érdekében a rendőrség szeretne minél egyszerűbb eljárásban minél több területről személyes adatokhoz jutni. Az ily módon elnyert megkülönböztetett jogosítványok veszélyeztetik az adatvédelem alkotmányos jogelveit. Az állampolgároknak egyaránt joguk van ahhoz, hogy biztonságban éljenek és ahhoz, hogy személyes adataikat jogosulatlanul senki ne ismerhesse meg.

A rendőrség csak akkor juthat személyes adatokhoz, ha erre törvényes felhatalmazást kap. E törvényi felhatalmazásnak meg kell felelnie a célhoz kötöttség követelményének. Álláspontunk szerint a rendőrség bűnüldözési tevékenységével kapcsolatban csak az alábbi korlátok között gyűjthet, tárolhat és használhat személyi adatokat:

• kizárólag az adatkezelés konkrét céljának és az adatok körének írásbeli megjelölésével szabad adatot kezelni;

• megengedhetetlen, hogy a rendőrség általános bűnmegelőzési céllal, „készletre” gyűjtsön személyes adatokat;

• az eljárás befejezése után, ha a gyanúsított szabadul a gyanú alól, személyes adatait törölni kell a rendőrségi nyilvántartásból;

• a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés után az érintett adatait törölni kell a nyilvántartásból;

• mindazon személyes adatokat, amelyek konkrét büntetőüggyel nem állnak összefüggésben, törölni kell a nyilvántartásból.
…..
Általános bűnfelderítési célból a rendőrség bankoktól, illetve az adóhatóságtól sem kérhet információkat, kizárólag meghatározott bűncselekmény gyanúja esetén és kizárólag az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személyről.(forrás: TASZ.hu)

Nos akkor menj el reggel a piacra egy liter házi tejért, egy kis friss gyümölcsért. Parkolj le szabályosan a piactól nem messze, a közlekedési szabályokat pontosan betartva.

De ne csodálkozz, ha bevásárlási manővered negyed órája végén, mobilodon rendőrök hívnak fel, hogy ez és ez a számú járgány a te birtokodban –e. Ne  csodálkozz azon el, hogy mobilszámod pár percen belül hogy került a hatóság tudomására. Bandukolj vissza az autódhoz, és még mindig ne kerekedjen el a szemed, hogy rendőrök szemlélik autód, mely békében kívánta várni tulajdonosát. Füstjelekkel és hümmögve közeledve, a rendőröknek leadva a hírt, te vagy a tulajdonos, továbbra se csodálkozz el a párbeszéd közben.

- Öné az autó?

- Igen, kérem, mi a probléma? Az autó szabályosan parkol.

- Igen Uram, de a csatorna fedél alatta van.

-Ó, én erre nem figyeltem, parkolás közben. Kellett volna? Ezután ez parkolási tilalmat jelent?

- Nem, nem. Nyugodjon meg Uram(Hölgyem), egy nyomozás miatt szeretnénk a csatornanyíláshoz hozzáférni, tolvajok ide dobtak be egy pénztárcát.

- Pech, ezentúl erre is figyelek, kár hogy nem hoztam magammal pecabotot.

- Felesleges, a pénztárca üres minden bizonnyal.

A konklúzió

Ne hidd, hogy nem tudják, minden pillanatban merre jársz, ki vagy, titkos vagy nem titkos a telefonszámod. Mondhatnám azt is, írhatnám azt is, „Isten szeme mindent lát!” De Isten nem hord egyenruhát, és nem telefonál rád. Ellenben egy eltűnt pénztárca ügy is elég ahhoz, hogy perceken belül kiderüljön a rendőrség számára, hol jársz, merre jársz, ki vagy, mi a telefonszámod.

Rövid idő alatt a hatóság lekéri –bár hol is vagy- a járműved rendszáma alapján az összes adatod, mobilszámoddal egyetemben. Pedig erős a gyanúm arra vonatkozóan, hogy a szolgáltató (telefonos érdeklődésre) nem adhatja ki , nem adhatná ki ezt.

Madárképek

A Barlangfürdő előtti hatalmas park csónakázótavában jól érzik magukat a madarak.Tőkésrécék és hattyúk úsztak el előttünk, reppentek fel ha Orlando feléjük szaladt a parton.

Két fekete hattyú és két kanadai lúd érkezett (Hollandiából adományként).
Olvastam, hogy a korábbi lúdpárossal róka végzett, valamikor késő ősszel. A tó tulajdonosa most újra gondoskodott legyen itt újra a kecses madár pár.

Élményekről

“A családunkban nem az éveket tartjuk számon, hanem a élményeket. A kor csak a bornál és sajtnál számít.” (John Goddard)

Haikuk

 FODOR ÁKOS

Produkció

Nehéz neveket
hibátlanul ejtek ki
memóriámból.

Helyzet

fábaszorult
fejsze

Egy hyper-haiku

("cigarett, csak cigarett"?)

- kezdete izgat;
közepét élvezheted,
végét büdöslöd,
s máris gyújtanál rá a
következõre -

Az ellátmány fix tételei

próbareggeli
munkaebéd
utolsóvacsora

Egy konfliktus szinopszisa

Virágok

                                                                 

                                                                     

                                                   Nincs nekem kedvenc virágom,
                                                   melyik szebb, nem prédikálom.
                                                   Mind szeretem, mind csudálom,
                                                   tavasszal mind alig várom.
                                                   És szeretem én a fákat,
                                                   amennyit csak szemem láthat.
                                                   Szeretem, ó, a fanépet,
                                                   a fák is oly szépek, szépek.
                                                   Nem mások ők, nézz csak rájok:
                                                   égig érő zöld virágok. 

-Szép Ernő-

Gazdagság diadala

Hárshegyi útról fényképezve

A Hárs hegy utcácska

A sárga murvával felszórt "alap", ez itt régen erdei út volt

Tovább haladva a kis rét teteje elfogyott, erdőnek, bokroknak virágoknak nyoma sincs

A kerítéssel  kibővített terület

Árulkodó szines kis cölöp

A rombolásnak nincs vége

az út építése még további környezetrombolással jár

Távolban a Tündér szikla

Miért adtam ezt a címet:-A gazdagság diadala? Elképzelhetetlen lenne pénz nélkül elérni azt, hogy közel 400 nm-es alapterületű 3 szintes (mélygarázzsal is rendelkezik)lakóingatlan épüljön ott, ahol nincs út, amit a későbbiekben egy tájvédelmi körzet területén keresztül lehet csak megközelíteni.

Miért tart az építkezés vajon 2008. óta? Miért nincs nagy felvonulás?Mindig csak egy picit lopódzik egyre kiljebb és kiljebb a tulajdonos, és töri meg a természet rendjét.

Hiába minden ellenállás, hiába a környéken lakók akciója, hogy megállítsák a rombolást. Nemsokára itt megjelenik majd a tábla:-Magánterület!belépni tilos.A tábla pedig egy betonút mellett  fog állni.

Egy csupa ablak, hatalmas luxus ingatlan nőt ki a rét tetejére, és lassan el kell búcsúznunk kedves kirándulóhelyünktől.

Ahol a ház eleje van, erdő volt.Onnan jobbra és balra is erdő volt.

Szél és fa

The Best Exotic Marigold Hotel

Korán ébredtem. A  Nap rendes volt, és legyűrte a felhőket reggelire, esernyőre nem volt így szükség. Délelőtt Uncsinővérkém moziba hívott, születésnapomra ajándékként.
Allee pláza moziterme kicsiny volt és hűvös, és minden sorából akadály mentesen látni a filmet.Jól szórakoztunk, kiváló választás volt a film is.

Magyar cím és korhatár: Keleti nyugalom – Marigold Hotel (12+)
Műfaj: Vígjáték
Rendező: John Madden
Forgatókönyvíró: Deborah Moggach
Szereplők: Judi Dench, Bill Nighy, Maggie Smith, Tom Wilkinson, Penelope Wilton, Celia Imrie, Ronald Pickup

Egy csapat angol nyugdíjas – Judi Dench, Bill Nighy, Maggie Smith, Tom Wilkinson, Penelope Wilton, Celia Imrie és Ronald Pickup – egy különösen tarka brossúra csalogatásának engedve mégis úgy dönt, hogy idős éveit egy indiai szállodában tölti. Ám, amikor végre megérkeznek az áhított, és meggyőzően olcsó új lakóhelyükre, egészen mást találnak, mint amit a hirdetés ígért.
Kénytelenek alkalmazkodni az új helyzethez: a sok szokatlan színhez, illathoz, stílushoz, emberhez és állathoz. Van köztük, aki idegenkedik, van, aki lelkesen kíváncsiskodik – de lassanként mind megértik, hogy valami különleges, nagy ajándék vár rájuk az országban, ahol semmi sem úgy működik, ahogy várnánk.(forrás:filmtrailer)
Szerencsére mint a mesében, itt is minden jó, és a vége jó. Kortalan az érzés, hogy merjünk bátrak lenni, és akár életünk második felében vállaljuk fel önmagunkat. Ha kell térjünk le a megszokott útról, és váltsuk valóra álmainkat.No és merjünk szeretni!

Kritika, ami olvasmányos:Nem csak a húszéveseké a világ

Felhő-játék

Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.

Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.

Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…

Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…

Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,

szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…

Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!
-Devecseri László-

Szemle

Szeles idő volt egész délelőtt. A nap hol előbukkant, hol szűrt fénnyel erőlködött, ha győzedelmeskedett a felhőkkel szemben, melege érezhető volt. Fényképezőgéppel vállamon a kutyasétáltatáshoz alaposan felöltöztem, vékony esőkabátot is öltöttem magamra. De bizony a nap melege levetette velem. Elsétáltunk a „híres” kutyafuttató területéhez, és megörökítettem a jelenlegi állapotot. A átkozott toklászok majd térdig érnek, a zöld szemét szinte elfoglalja már a terület 1/3-át. A közelben levő sorházak tulajdonosai, kik bizony 20-30-50milliós házaikban tengetik életüket, nem bírnak összespórolni pár százast a zöld hulladék gyűjtőre, ha nem kihordják ide az út szélére.

Vajon mit szólnának, ha nem lennénk rest, és kutyatulajdonosok egy nap, szépen visszahordanánk kitakarított kertjeikbe.

A képek magukért beszélnek:

Még a kutya sem jár ide, a "szemét"sarokra.

PetiFa

Június másodikán Petifánk apró kis ajándékai már gömbölyödnek.Néhol almaformájú a kis labda, és harsányan versenyez a napsugárral.Nemrég még a virágjaival gyönyörködtette szemünk, emlékszel?Itt

Egy Kisrét(I) történet

 A kisrét történetének folytatása



Egyre nagyobb terület semmisül meg az erdőből



A kétlakásos társasház dobogós helyezése



És mennyi terület fog tönkremenni?



Íme a "vészjelző" rudacska

Talán a régi idők emlékére virítanak most még...