Van egy világ, ahova elballagnak
lassú menetben minden levelek.
Leülnek s őszük vig tavaszba fordul
és ott kezdenek friss új életet.-
Van egy patak, kristályos, csacska- szájú,
az alja csupa drágagyöngy, fehér:
Odahull minden, a könnye a szemeknek
és az a patak mindennel felér.
Van egy liget az álmaink éjjelében,
hol holdsugárban drága rózsa ring
és örökös a zsongító nagy illata:
mi elsóhajtott sóhajtásaink.
Fehér kis padon ül valaki némán,
kibontott hajjal, mindig nevetőn,
valaki, egy Lány, akit sohase láttam,
akit csak megálmodni volt időm.
Van egy világ, hol régen elfelejtett
melódiák zúgnak, zengenek
s azok is, melyek nem jöttek világra ,
ahova egyszer - én is elmegyek.
Dsida Jenő: Mese egy más világról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése