Hiába hitték annyian,
s hirdették boldogan,
mit hoz a holnap.
Hiába szép, ha messze van,
messzebb egy életnél.
Hiába él, ki csak remél,
hiába szól, ki mást ígér.
Hiába hangzott fényesen,
hiába szólt a "Gyõzelem!",
ha nem nyert senki sem.
Hiába foglalták aranyba, kõbe,
hiába fogadjuk égre és földre,
hiába eskü és hiába szentbeszéd.
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Hiába ígérsz lelkesen,
másképp történt minden,
ami megtörtént velem.
Jelen és múlt az életem,
így nem csal meg sosem.
Szó csak a szóra válaszol,
nem hiszem már, ha szépen szól.
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Arcom kezembe temetem...
Láttam én is kerteket
az üres termekben.
De hiába mondom el dallal és csenddel,
hiába hallgatom csillogó szemmel,
hiába, hiába ordítom hangosan:
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
(forrás: Az LGT összes kislemeze (1971-1984)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése