Oldalak

2008. 09. 17.

Ajándék ez is

Miközben Cousine-om lázas és beteg, s nem enged látogatóba magához - veszélyes vírusok lengik körbe - látom, mennyi szépséggel ékesíti blogját miközben lábadozik immár.
Mennyi szeretet fér meg múltjában, ódon kincsekkel egy láthatatlan hídon kell át hozzám, és nyújtja felém is, amiből lehet tán, nekem nem juthatott. De most úgy nyújtja, hogy véletlenül se érezzem, ki vagy elzárva lennék ily érzésekből, úgy továbbítja, mintha múltam nekem is tele lenne ennyi boldogsággal.
Bevillan a kép, amikor szalad utánam, én csetlő botló kétéves, ő komoly 11 éves kiskamasz, arcán a komolyság: - Istenem, ez a rohanó apróság össze ne törje magát itt előttem, el ne vesszen mellőlem.
Azóta is kiváncsi vagyok, mire gondolhatott akkor 11 évesen.
Abban viszont biztos vagyok, mit mondana most arról a pillanatról.
Nála a hátizsák, amely tele emlékkel, ajándékkal, ezek mind elkísérik őt.
Ha kinyitja a zsák száját, belepillanthatok.

S ez jó.

[C'est la Vie]

1 megjegyzés:

Gréti írta...

Köszönöm.
A hátizsák mindig nyitva van.
(amikor zárva volt: Te nem kerested, de ez már elfelejtve)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...