-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BE
- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár
aránya más bennem. Képem a képpel,
mit kontrollképpen rámvetít e környék,
pillanatra sem fed.
Hiányzom.
Nyugtalan és
nyugtalanító viszony...
... szénám rosszul áll.
Érzem
a más baját, ha lelke csikar s ha gyomra hánytorog; nem adatik,
hogy én haljak belé. Soha, hogy avagy
kigyógyulhatnék belőle.
Drágám, édes úr! Egykor mi vívtunk s az még (hiszen, hogy
kardod mérgezett volt, akkor is: ki-ki tudta) tiszta
torna volt; mi legfőbb: szeretted még
piszkos cseleidet -
- szerettelek.
Nemkülönben még rossz
álmaimat.
Hogy a való szebb, fájóbb a képzeltnél; hogy
az elérhetetlen, vagy viszont
az az elvesző?
- Önts liliom kelyhébe
hagymaszószt: "szép!" "merész!" és "milyen kézenfekvő!"
hallhatod; ám elébbieket
ne is tudd, mert már gondolatát
lemarják képedről poétikus brigantik, intellektuális
lotyók, ábrándoslelkü halkufárok.
Habár - -
- ennyi
alkalmasint biztos felőlem
s történetesen általam:
mely nem alkalmazható alkalomhoz,
amely előtt sápad a részlet;
a tűrhetetlen fény,
melyben elhamvad, ami látvány
(megtorlás el nem marad) (így, vagy amúgy)
(ez ügyben
akárha itt se lennénk)
megy magától
- el
szavaink banalitása és
a szó maga is utána,
a semmin alkotott míves lyukon -
Talán:
szeretni - mikor s hol épp lehet.
Fodor Ákos:Lehet,1995
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése