Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.
Az óra jó későre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?
Záporeső csak úgy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja
Megesik a szíve rajta.
Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsóhajtott lelkem!
Cseke, 1846. október 1-7
Forrás-kép: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Vers: MEK.OSZK.HU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése