Néma szobának bús lakója
Hirtelen fölpillant a falra,
Meghallja és ámultan hallja,
Hogy ketyeg fönn a falióra.
...
És bágyadozva és ijedten
Figyelek a lankadt verésre:
De rég nem vettem szívem észe,
De rég találkoztunk mi ketten.
Mint hegedű a bezárt tokban:
Szól a szívem, oly távol innen,
Túl kabáton, mellényen, ingen
Szól a szívem mélyen, titokban.
...
Egy ájult perc, mig a szivem ver,
Mintha nem élnék, nem én volnék,
A világon nem én loholnék
Ide-oda néma szivemmel.
Szép Ernő: Falióra (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése