Szerencsétlen

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."....ez van. A napi problémák mellett nagyon nehéz élni. Élned az életed, hagyatkozni az érzéseidre és felhagyva a monotonaitással. De ahogy Paulo Coelho mondja, hagynod kell. Ha egy mágikus pillanatban rád mosolyog valaki. Ha dolgozol ésa kedvesed ott van melletted. Egy rejtett puszi.....hmm... Talán nem álmodom, talán ez a valóság. Talán ez az igaz. Talán ő a nagy nemistudommi. "Nekem hajnal ami neki ugyancsak este, Sötét van akkor amikor vége van"....Belül nem mindegy milyen fények égnek. Lángolok ha rá gondolok. A legkisebb figyelme is az enyém. Ez még az eleje, gondolom én, azért ilyen. De minden egyes találkozás bizonyítja, hogy nincs igazam (hálisten). Egy szóval: Csodálatos!....hogy ő van."

Paulo Coelho