Mese egy más világról

Van egy világ, ahova elballagnak
lassú menetben minden levelek.
Leülnek s őszük vig tavaszba fordul
és ott kezdenek friss új életet.-

Van egy patak, kristályos, csacska- szájú,
az alja csupa drágagyöngy, fehér:
Odahull minden, a könnye a szemeknek
és az a patak mindennel felér.

Van egy liget az álmaink éjjelében,
hol holdsugárban drága rózsa ring
és örökös a zsongító nagy illata:
mi elsóhajtott sóhajtásaink.

Fehér kis padon ül valaki némán,
kibontott hajjal, mindig nevetőn,
valaki, egy Lány, akit sohase láttam,
akit csak megálmodni volt időm.

Van egy világ, hol régen elfelejtett
melódiák zúgnak, zengenek
s azok is, melyek nem jöttek világra ,
ahova egyszer - én is elmegyek.

Dsida Jenő: Mese egy más világról

Hazafelé

Hazafelé csak suhantunk, nem is volt idő megállásra, így a kocsiból örökítettem meg egy két emléknyi pillanatot.

A ragyogó napsütést hirtelen rövid záporok szakították meg.

Felhők a

Mátra felett.

Két oldal

pillantás.

Széchenyi utca

A Belváros legjelentősebb útja a városrész teljes hosszán áthúzódó Széchenyi István út, amely a Tiszai pályaudvar felé vezető Bajcsy-Zsilinszky út folytatása. A Városház tér és a Szinvapark közti szakasz a 80-as évek eleje óta sétálóutca, csak a villamosok közlekednek itt. Ez az úgynevezett „Főutca”, amelynek hangulata a 19. századot idézi.
A Városház tértől kelet felé haladva a Széchenyi utcán jobb felé áll a Rákóczi-ház. Ez a barokk stílusú épület város egyik legrégebbi lakóháza, ma a Miskolci Galéria működik benne. Mellette látható a Sötétkapu.
Továbbhaladva a Széchenyi utcán bal felé látható a Miskolci Nemzeti Színház klasszicista épülete. Az épület 1857-ben készült el a korábban leégett kőszínház helyére. Itt rendezik meg évente az Operafesztivált. A Déryné utcából – amely a színház mellett vezet a Széchenyi úttól a Hősök teréig – nyílik a Színháztörténeti és Színészmúzeum.
A Széchenyi utca kétoldalán álló házak jellegzetes régi körfolyosós házak, elég szép pl. a Weidlich-palota néven ismert épület.

A Centrum melletti kereszteződés a Pláza felől nézve
A Széchenyi út és a Hősök tere felé vezető Kazinczy utca kereszteződése a miskolciak körében Villanyrendőr néven ismert kereszteződés, ami a főutca sétálóutcává alakítása előtt forgalmas kereszteződésnek számított, és itt volt a város első közlekedési lámpája. Régen a két villamossín is itt keresztezte egymást, de azóta a Széchenyi útira merőleges síneket elbontották. 2006 nyarától a Kazinczy utca csökkentett forgalmú zónává vált, így Miskolc egykor legforgalmasabb kereszteződése szinte két sétálóutca kereszteződésévé vált.
A Villanyrendőr közvetlen közelében terül el a Széchenyi úttal párhuzamosan a Szinva terasz.
Továbbhaladva eljutunk a következő kereszteződésig, ez a tulajdonképpeni bevásárlónegyed, itt áll a Centrum áruház, a Szinvapark bevásárlóközpont, a Batóház, a Metropol és nincs messze a Miskolc Pláza sem. A következő kereszteződéstől a Széchenyi út a Bajcsy-Zsilinszky útban folytatódik, bal felé a Búza tér található. Egykor itt egy patak hídja állt, ezért az idősebb miskolciak a mai napig Ady híd néven ismerik a helyet.
A Széchenyi utcát gyakran tartják Európa leghosszabb főutcájának, ez azonban pontatlan, mivel a Széchenyi utca maga csak körülbelül 1 kilométer hosszú, és még Miskolcon belül is több utca van, aminek a hossza ennek többszöröse. Az azonban igaz, hogy a Széchenyi utca egyike annak a kilenc utcának, amelyek egymás egyenes folytatásaként kelet-nyugati irányban csaknem az egész várost átszelik, egy összességében 12 km hosszú utcát formálva (ebből azonban a köznyelv főutcának csak a Széchenyi utcát nevezi). A kilenc út keletről nyugat felé: Bajcsy-Zsilinszky út – Széchenyi István út – Hunyadi utca – Tízeshonvéd utca – Győri kapu – Andrássy út – Kiss tábornok út – Árpád út – Hegyalja út. Ez a hosszú út áthalad az egész Belvároson és Diósgyőrön, mindkettőn túlnyúlva, és több mint 100 kisebb utca keresztezi.

(forrás: wikipedia)

Lámpák itt is voltak

Männer

Zenélő szökőlút III.

Zenélő szökőkút II.

Zenélő szökőkút

Hősök tere:

2006 tavaszán megkezdték az átalakítását, és 2007. június 8-án adták át az új teret, mely Európai Uniós segítséggel épült.

Szobrok

Templomok

Mágikus gesztenyék

"Jertek ki, óh nyájas fúvallatok, jertek,
Kik az ambróziás rózsák közt hevertek
Bújjatok ki bársony ágyából, bújjatok,
Elbágyadt kebelem piheg utánatok;
Szedjetek mennyei illatot, szedjetek,
E vídám gesztenye alá úgy jőjjetek.'

- Csokonai Vitéz Mihály: A dél (részlet) -

Miskolc

Megérkeztünk a városba.

Beszéd vagy csönd

Beszéd vagy csönd, mozgás vagy mozdulatlanság, a lényeg a könnyedség. Bármit is csinálsz, legbenső lényedben maradj mindig könnyed, csöndes, nyugodt, kiegyensúlyozott.

(Osho)

Love Today

Nem érdekel, mulassunk, miénk volt ez a nap (is)!!

HA JÖN AZ ŐSZ

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.

- Wass Albert -

Hogy szeressenek engemet

Kérek mindenrangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!

Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.

Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószivek falára:

Kérek testvéreket és barátokat,
kérek mindenrendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!

- Dsida Jenő -

Vétkeink is

Vétkeink is milyen fontosak!
Csaholó falka módjára kerítve-szorítva
szelíden legelésző erényeinket:
elejtve a gyengét, maflát; növelve
a jobbak erejét, tudását - végül is
magát az Esélyt a Jóra.

Muszáj elmondanom

-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BE

- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár
aránya más bennem. Képem a képpel,
mit kontrollképpen rámvetít e környék,
pillanatra sem fed.
Hiányzom.
Nyugtalan és
nyugtalanító viszony...
... szénám rosszul áll.
Érzem
a más baját, ha lelke csikar s ha gyomra hánytorog; nem adatik,
hogy én haljak belé. Soha, hogy avagy
kigyógyulhatnék belőle.

Drágám, édes úr! Egykor mi vívtunk s az még (hiszen, hogy
kardod mérgezett volt, akkor is: ki-ki tudta) tiszta
torna volt; mi legfőbb: szeretted még
piszkos cseleidet -
- szerettelek.
Nemkülönben még rossz
álmaimat.

Hogy a való szebb, fájóbb a képzeltnél; hogy
az elérhetetlen, vagy viszont
az az elvesző?
- Önts liliom kelyhébe
hagymaszószt: "szép!" "merész!" és "milyen kézenfekvő!"


hallhatod; ám elébbieket
ne is tudd, mert már gondolatát
lemarják képedről poétikus brigantik, intellektuális
lotyók, ábrándoslelkü halkufárok.
Habár - -
- ennyi
alkalmasint biztos felőlem

s történetesen általam:
mely nem alkalmazható alkalomhoz,
amely előtt sápad a részlet;
a tűrhetetlen fény,
melyben elhamvad, ami látvány
(megtorlás el nem marad) (így, vagy amúgy)
(ez ügyben
akárha itt se lennénk)
megy magától
- el
szavaink banalitása és
a szó maga is utána,
a semmin alkotott míves lyukon -

Talán:
szeretni - mikor s hol épp lehet.

Fodor Ákos:Lehet,1995

Ajándék ez is

Miközben Cousine-om lázas és beteg, s nem enged látogatóba magához - veszélyes vírusok lengik körbe - látom, mennyi szépséggel ékesíti blogját miközben lábadozik immár.
Mennyi szeretet fér meg múltjában, ódon kincsekkel egy láthatatlan hídon kell át hozzám, és nyújtja felém is, amiből lehet tán, nekem nem juthatott. De most úgy nyújtja, hogy véletlenül se érezzem, ki vagy elzárva lennék ily érzésekből, úgy továbbítja, mintha múltam nekem is tele lenne ennyi boldogsággal.
Bevillan a kép, amikor szalad utánam, én csetlő botló kétéves, ő komoly 11 éves kiskamasz, arcán a komolyság: - Istenem, ez a rohanó apróság össze ne törje magát itt előttem, el ne vesszen mellőlem.
Azóta is kiváncsi vagyok, mire gondolhatott akkor 11 évesen.
Abban viszont biztos vagyok, mit mondana most arról a pillanatról.
Nála a hátizsák, amely tele emlékkel, ajándékkal, ezek mind elkísérik őt.
Ha kinyitja a zsák száját, belepillanthatok.

S ez jó.

[C'est la Vie]

Úgy szeretném meghálálni

Ma is hűvös idő - fűteni kell(ene)

Ma délután marad a borongós idő szitálással, kisebb esővel. Szerdán a szürke délelőttöt követően délután nyugat felől megkezdődik a felhőzet felszakadozása, és helyenként már a nap is előbukkan. A javulás csak lassú lesz, egész héten átlag alatt marad a hőmérséklet, sőt átmenetileg az éjszakák hidegebbé válnak. Jövő hét elejéig szükség van fűtésre.
forrás: origo.hu

Illetve van olyan cikk, amelynél a csattanó:-Fűteni kell!
Lefordítom: -Fűteni kellene!
Mert több fórumon hallom melegszenek a radiátorok, de a lakásban hiába ellenőrzöm, hideg az, csepp melegség nem gyün belőle.

Kedves közös képviselőnk nem tudom milyen alkat, én többed magammal fázósabb.

Say

ajánlatom, ha mindennel végeztél:
kezd újra

tanmese: The Bucket List

"Even if your hands are shaking
And your faith is broken
Even as the eyes are closing
Do it with a heart wide open
Why?
Say what you need to say ……………"

Minden ami szép volt

- Ákos -

1961.IX.16.- Minden most kezdődik el

Mama












Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom.,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsir belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szivem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!

Várnai Zseni: Mama

Anya

(fotó: 1961.09.16.)

"Édes kicsi lányom, esténként odabújsz mellém, még elég nehezen beszélsz, de arra kérsz, hogy meséljek neked. Mesélek is kicsim a mackóról, őzikéről, a jó és rossz kislányról, te hallgatod kitágult csodálatosan szép szemeiddel.

...

Piciny kislányom olyan nagyon ragaszkodó vagy, úgy csüngsz rajtam és Nagyanyádon, mintha éreznéd, hogy mi adjuk Neked az életben azt, amit nem tudtál volna soha megkapni,.. .

Ne félj piciny szivem én megvédelek és felnevellek amíg szivem, erőm, karom bírja."

Anyám naplója, 1961.

Falióra

Néma szobának bús lakója
Hirtelen fölpillant a falra,
Meghallja és ámultan hallja,
Hogy ketyeg fönn a falióra.
...
És bágyadozva és ijedten
Figyelek a lankadt verésre:
De rég nem vettem szívem észe,
De rég találkoztunk mi ketten.

Mint hegedű a bezárt tokban:
Szól a szívem, oly távol innen,
Túl kabáton, mellényen, ingen
Szól a szívem mélyen, titokban.
...
Egy ájult perc, mig a szivem ver,
Mintha nem élnék, nem én volnék,
A világon nem én loholnék
Ide-oda néma szivemmel.

Szép Ernő: Falióra (részlet)

Keresek valamit

Kék éjszakákon, fehér nappalon
Kicsiny szobámban, négy kopár falon
Keresek valamit
Kidülledt szemmel, fájó agyvelővel.
Vajjon mikor, mely pillanatban jő el
Az Új, mit nem láttak sohase mások?

Gyilkos körömmel a szívembe ások.
Semmi! minden a régiben maradt,
A kis szobában négy kopár falak,
Ósdiak a színek.
Egyre csak gyászos fehér virágok,
Fakó vérsáv, öreg, kopott szivárvány,
A falra festem őket, búsan, árván
És én... én új színekre vágyok.

Semmi! minden a régi; ócska arcok,
Megrokkant bűnök és aggastyán harcok,
Keresek valamit.
De vajjon merre hol
Az a szénaszagú, csendes akol
S az új Messiás benne?
Tudom, hogy van, de hol? de hol?
Én nem találom.

Minden a régi: a való, az álom,
A vágyak, amelyeket vágyok,
A gyászos, hófehér virágok,
S te szürke féreg,
Még mindíg szennyes és piros
Az öntaposta véred;
Érzem mily ócskák a hitvány dalok,
Miket zengek s ha meghalok
Csak fekete lesz a halálom
S az Ujat én soha - érted? soha
Meg nem találom.

forrás: Nyugat/1908/8. szám
- Bródy Miksa -

Későn érkeztem

Hogy hazatértem egy-két éjjen át,
Hallottam még a csalogány dalát;
S hogy harmadnapon örömváró füllel
Lestem hangját az énekes bozótnak,
A csalogányok némák voltak!
A tavasz végdala jutott nekem, -
Ez életem!

Mikor engem ringatott a karján,
Nem volt fiatal asszony már anyám,
S hogy nőttem, gond és teher tért a házhoz.
Anyácskám gyakran így szólított engem:
"Vigaszt keresek nevető szemedben,
Ifjúságom búcsúja vagy nekem
Én gyermekem."

Gyerek léptekkel sok oly házban jártam,
Melyben azóta csend s magány van.
- Sok olyanba, mely már aludni készül,
Udvaraikba víg virágok keltek,
Melyek nevei nótát énekeltek:
Százszorszép bokor, - égő szerelem
Nyilott nekem!

Hosszú uzsonnák a hársfa alatt
Megrövidültek. Az idő halad.
Nappal eloszló tarka pipafüstben,
Kiket kertünkben együtt ülni látok,
Megöregedtek mind a jó barátok -
Ujak nem jöttek. Im megértem, -
Egy kedves világ végét értem.

Emléket mos el minden tünő óra,
Minden alkonynyal elhangzik egy nóta,
Mit többé senki sohsem énekel
És minden évben egy-egy régi ház
Becsukja nehéz, tölgyfa ajtaját -
Dudvás kertben sápadt virág terem
Oly későn érkezem!

Lesznai Anna - NYUGAT / 1908. 5. szám

Bár rövid még...

Bár rövid még éltem folyása,
Sokat búsultam és szerettem
S volt bár szerelmem viszonzatlan
Sokat örültem és nevettem.
Láttam igen sok kék eget,
Annyit más nem is lát talán,
S laktam virágos, üde völgyben,
Sötét, erdős hegy oldalán.
Sokat vallottam és hazudtam,
S óh jaj, immár sokat feledtem,
Mily gyorsan repültek az órák,
Az órák s az évek felettem!

Lesznai Anna - Nyugat/1908/1908. 5. szám

Ereszkedik le a felhő...

Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő...















Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.

Az óra jó későre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?

Záporeső csak úgy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja
Megesik a szíve rajta.

Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsóhajtott lelkem!

Cseke, 1846. október 1-7

Forrás-kép: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Vers: MEK.OSZK.HU

Nagyvárosok magánya

Juhász Gyula: Nagyvárosok magánya



















Ismeritek a bérházak magányát,
Kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
Komor falon a járók árnya száll át.

Ismeritek a bús vasárnapot,
Mikor távol zenén álmodozva,
Sötét óráknak nincsen vége, hossza
S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?

Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.

S míg elfog a derű nosztalgiája,
Zokogni hallod halk eső dalát
S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.

A változás/tatásról

Újabb pár sor Cousine-tól...
Ilyenkor csak egy e-mail jön, rám bízza mit kezdek vele.

Mi, Hősök...

Cousine-tól kapott e-mailt olvasván:
egyre jobban elgondolkoztat e téma, nagy igazság van benne.
Ki írta valójában ezeket a sorokat nem tudom, de jól tette, amikor ezeket a dolgokat összegezte, kicsit ironikus formában.
Hát okuljon, aki úgy véli. Bár pont azok vonnak csak vállat , akiknek ez az üzenet szól.

"Akik a 1980-as évek előtt születtek, azok valódi HŐSÖK,

Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz Mi, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.

Mikor bicajozni mentünk, nem hogy könyökvédőnk, de sisakunk sem volt. Még rendes biciklink sem.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.
Sokáig kevertük a szódavízzel. Azt hittük az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nem hogy mobil.

Nyáron a derékig érő fűben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.

Nem tudtuk mi az az UV sugárzás, a pollen.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.

Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra.

Az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont 'bedeko'-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.

Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.

A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

A WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, Domestos mentes korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép volt).


De szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 164 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink!

Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket!

Nem vittek és nem hoztak a szülők.... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.

Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is. Azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.

Ismertük a törvényt.

Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.

Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi!

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."

Madár

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?


Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,


megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

-Szabó Magda -

Ez a legnehezebb

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.
Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

- Müller Péter -

A galambok királynője

Forrás: Göncölszekér Fogadó
Ambrosius...adeptus: A galambok királynője, részlet
A Pont archívumából