Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
(Mácz István)
/Gyomán született 1934-ben. Mezőtúron a gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd azt követően Egerben a Katolikus Hittudományi Főiskola hallgatója lett. 1957-ben kapott diplomát. Római katolikus lelkészként és hittanárként működött Izsákon, Kerekegyházán, Gödöllőn, Csongrádon és Újszilváson.
1968-ban házasságot kötött. Kérésére VI. Pál pápa a cölibátus kötelezettsége alól felmentette. Három gyermeke van. Húsz éven át polgári munkakörben dolgozik, majd 1990-1994 között Cegléd város polgármestere.
1988-ban Cegléden újraindítja a cserkészetet, a csapat parancsnoka 1994-ig. Több éven át a Magyar Cserkészszövetség VIII. kerületének elnöke, a szövetség pedagógiai bizottságának vezetője.
Megalapítja, majd annak elnökeként irányítja a Keresztény Éretelmiségiek Szövetsége ceglédi csoportját 1994-2005 között. 2006-ban a KÉSZ-től megkapja a Szent Adalbert emlékérmet.
2007-ben Cegléd város díszpolgárává választják./
-forrás: Mácz István honlapja-
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
(Mácz István)
/Gyomán született 1934-ben. Mezőtúron a gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd azt követően Egerben a Katolikus Hittudományi Főiskola hallgatója lett. 1957-ben kapott diplomát. Római katolikus lelkészként és hittanárként működött Izsákon, Kerekegyházán, Gödöllőn, Csongrádon és Újszilváson.
1968-ban házasságot kötött. Kérésére VI. Pál pápa a cölibátus kötelezettsége alól felmentette. Három gyermeke van. Húsz éven át polgári munkakörben dolgozik, majd 1990-1994 között Cegléd város polgármestere.
1988-ban Cegléden újraindítja a cserkészetet, a csapat parancsnoka 1994-ig. Több éven át a Magyar Cserkészszövetség VIII. kerületének elnöke, a szövetség pedagógiai bizottságának vezetője.
Megalapítja, majd annak elnökeként irányítja a Keresztény Éretelmiségiek Szövetsége ceglédi csoportját 1994-2005 között. 2006-ban a KÉSZ-től megkapja a Szent Adalbert emlékérmet.
2007-ben Cegléd város díszpolgárává választják./
-forrás: Mácz István honlapja-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése