Ma átmegyek Budára délután.
Az ember terve csak nagynéha jön be.
Például elalszik ebéd után.
Becsenget X, és ücsörög kukán.
Felhívja Z, ha nem zavar, bejönne.
Naná! Dehogy! Háromkor nincs korán!
Mégsem megyek sétálni délután.
Pedig az ember szívesen köszönne
ennek-annak, és haladna tovább,
az állatkertben nézne kormoránt,
tócsán ugrana át, akár a szöcske,
míg csiklandná a szél a homlokát.
Meglehet, elalszik ebéd után.
Nehéz hassal csak nagynéha jön be
az ember terve, ám holnap talán
majd összejön, a cél megjelölve,
gondolja, s már kérdezi előre,
vajon pulóvert húzzak, kardigánt,
mikor megyek Budára délután.
Rapai Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése