A csend partján, ha lépdelsz,
lesz veled egy „Mégis”,
lesz veled egy „ Mégsem”.
Gondolkozz : Miért nem ?
Mert nem kezdődött,
s nem lett vége -
Csak egy reggel volt,
mely nem a fényre ébredt.
A csend partján, ha lépdelsz,
nézz mélyen magadba -
türelmetlen vársz,
nem létező szavakra.
Napokra, miket te adtál
felelőtlen másnak -
De nem kaptál vissza semmit :
Értéktelen a látszat !
Lesz még olyan csend,
mely harangszóval ébreszt,
mely bátortalan válaszokat,
ágyúszóval öl meg.
S megérted, mit megérteni
végtelenül kár :
Ajtód előtt az élet,
de beengedni fáj.
A csend partján, ha lépdelsz,
lesz veled egy szó :
őszinte, rejtőzködő,
hogy egyszer legyen jó.
Megérdemled, mert neked
így rendelték messze -
ahol a csillag - csillagnak
van teremtve.
Nem könnyű szeretni,
ki döntött maga ellen -
ki bűnhődni akar a múlttól -
látszat-szerelemmel.
Jó veled aludni, ébredni is jó,
mégis fáj, ha elér ez a szó.
Nem tudom hogy éljek, hogy éljek tovább,
de átölellek a Himnusz után.
Mikor az első bomba lehullt,
hozzám bújtál éppen,
ha a csend partjára tévedsz :
Mondd el, miért nem ?
Eljött valaki, a csend partjára,
üvölteni : Végre !
Megkapta a semmit,
a mindenért cserébe.
(Kormorán együttes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése