Kupavári ismertető

"Somogyvár és környéke a honfoglalás korában a magyar történelem főútján állt, sőt éppen a keresztúton. Ez a vidék stratégiai fontosságú terület volt: akkor még a Kupa-hegy lábáig ért a Balaton. A tó napjainkban már csak a két évvel ezelőtt a kolostorrom közelében felépített húsz méter magas kilátóról észlelhető, onnan is csak tiszta időben. Somogyvár mellett a honfoglalás idején római hadiutak futottak, és itt volt a lázadó Koppány vezér - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - központi területe, nemzetségének ősi szálláshelye. Ismert, hogy az István ellen lázadó Koppányt felnégyelték, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt.
A monda szerint István vértől ázott kezét a hegy lábánál fakadó forrásnál öblítette le, majd a forrást megáldotta. Azóta a szent forrásnak csodatévő erőt tulajdonítanak.
A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt, ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, amelyet egyes történeti források szerint eredetileg saját nyughelyének szánt, és először itt is volt eltemetve. Jelképes síremléke és az 1998-ban felállított Szent László szobor is ezt jelzi. A király hamvait később Nagyváradra vitték. Érdekes legenda fűződik a király végső nyughelyének kiválasztásához. Istenítéletre bízták, hogy eldőljön, hol helyezzék el: a koporsót szekérre tették, s arra vártak, merre is indulnak el maguktól a lovak. Mivel azok Várad felé vették útjukat, így a király sírját is ott helyezték el.
Szent László Szent István egyházszervező munkáját fejezte be, ugyanis Árpád-házi királyaink mindegyike létrehozott egy-egy fontos központot.
Az egykori hatalmas bazilika méretei a pécsi dóméhoz hasonlíthatóak: a főhajó 18 méter magas lehetett, a bazilika hossza 57 méter, szélessége 22 méter. Ehhez kapcsolódott a szintén 57 méter hosszú kolostor.
A kolostorban sokáig francia bencések éltek. Az itteni apát franciaországi főapátnak tartozott engedelmességgel majd száz évig, mivel a kolostort a király a provence-i Saint-Gilles-i főapátságnak adományozta. Ezt II. Orbán pápa megerősítette, s ezt követően a későbbi pápák is biztosították az apátság kiváltságait.
Somogyvárnak nem maradt fenn az alapító levele, csak a később, Odiló apát által készített feljegyzés, amely ma is Saint-Gilles-ben található. A somogyvári monostor egyébként a korszak leghíresebb búcsújáróhelyeként ismert. 1112-ben ide zarándokolt Szent László sírjához III. Boleszló lengyel uralkodó, vezeklésként azért, mert féltestvérét megvakíttatta.
A somogyvári bencés apátságban nemcsak az apátok voltak franciák, hanem a szerzetesek és a novíciusok is, mígnem Imre király az itáliai Bernát spalatói érseket nevezte ki.
1508-ban pápai ellenőrök készítettek vizitációt a somogyvári apátságról, s abban a szerzetesi fegyelem, a rend teljes hiányáról számoltak be. Az épület olyan rossz állapotban volt, hogy a szerzetesek aludni sem tudtak a becsorgó víztől. Ekkorra teljesen megszakadt a kapcsolat a Saint-Gilles-i anyamonostorral, s a 15. század végén a szekszárdi apátság felügyelete alá, majd Csaholy Péter birtokába jutott.
A monostor utolsó apátjának, Istvánnak a nevét 1553-ban írták le.
A törökök a bazilikát és a kolostort felgyújtották, és a későbbiekben az építőkövek nagy részét a helybéli lakosok beépítették házaikba. Az impozáns méretű karcsú támpilléres falmaradványok, a faragott kövek, a kerengő megmaradt részei még így is őrzik a múlt szellemét.
Kupaváron 1824-ben végeztek először ásatásokat, majd a században többször is nekifogtak a kutatásnak. Gróf Széchenyi Imre 1896-ban saját költségén kiásatta a kupahegyi templom és kolostor alapfalait, ahonnan sok értékes dombormű és feliratos kő került felszínre, melyek egy részét a kastély falába építtette be.
1972-ben kezdődött meg a bencés apátság régészeti feltárása. A munkák majd két évtizedig tartottak, az ünnepélyes átadásra 1991-ben került sor. "

forrás: Körössy László, Új Ember Magazín, 2005. június II. évf. 6. szám