Oly sok minden történt, és fog is történni, röviden le sem lehet írni. Minden változik, a fontosból lényegtelen lett, a lényegtelennek vagy természetesnek vélt egyszerű részét életünknek most a legfontosabbnak érezzük.
Március egy új időszámítás, ami az emberiség történetében szerepelni fog.
Ma Gergőm születésnapján, telefonon köszöntöttem fel, és egész nap arról a 37 évvel ezelőtti napokra gondoltam, perget le a film újra bennem, előttem.
Akkor sem aludtam már az éjszaka, kis lelkem készülődött, és kora reggel jött közénk el. Most sem igen alszom, de majd 4 évtizednyi idő után mondhatnánk, korral jár, de a járvány mely lassan fojtón itt ólálkodik, bizony szorongással tölt el. Mondják a fiatalok nincsenek akkora nagy veszélyben, de mi nagyik, nagypapik veszélyben vagyunk.
Ma már egy hétre előre sem lehet tervezni, csak tán pár napra.
Nos kisebb fiam, aki mára lassan 3 gyermekes apuka, a szívem egyik legféltettebb kincse, akit oly rég öleltem.
Szeretném boldognak látni családja körében, és szeretném amikor unokáim ballagnak, nézni mily büszke.
De most napokra szabad tervezni, gondolni, nem többre. Nem merek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése