Orlando naplójából

4. nap az új Birodalomban















Szöszi gazdim nagyfia idáig velem volt. Látható volt, mennyire örül ennek, mert bizony ilyen sokat már rég időzött a Birodalomban. De miattam kora reggel már megérkezett, sokat sétáltunk közösen, és hallottam sokat is beszélgetnek.

Röviden az elmúlt két napomról:
Minden reggel igyekeztem gyorsabban felébredni, hogy pisiljek valamelyik rongyszőnyegre, és a két nap alatt elértem, hogy mindet megjelöltem. Bár ennek az lett a következménye, hogy Szöszi egész délelőtt mosott és takarított, és igyekszik túljárni okos kis eszecskémen, és nem rakta vissza a földre. De csak rá bírom.
Sokat visznek sétálni, de butusok, mert amikor én szólók, hogy menni kéne, akkor nem pattannak, és akkor nekem annyi..újabb szidás zúdul a fejemre.
Pedig Ők a hibásak, mit csináljak, ha a két órás séta után már megint kisvécéznem kell. Majd csak megértik a jeleimet!
Kajával is ellátnak, igaz Öreg gazdi kicsit fura, ma valami paradicsomos paprikás izét adott reggelire, ő úgy hívja az ételt, hogy lecsó. Alig volt benne húsi, de a korgó gyomromnak ez is megtette. Szerencsére Szöszi délben csempészet a tányéromba igazi husis maradékot, így a pocakom rendben is van.

Tegnapelőtt még meglátogattam egy hűvös és orvosságszagú helyett, egy barátságos hangú ember tapogatott, simogatott, azt hiszem ő lesz a doktor bácsim.
Nem értem, miért mondják állandóan, hogy büdi vagyok, csak a fű illatát érezhetik a bundámon, no meg a pocsolya, a sár, a reggeli harmat turmixát. Félek, kitalálnak valamit, ha ennyit mondogatják.
Igyekszem sokáig fenntartani mindenkit, Szöszi ma is hajnalig őrségben állt.
Most sziesztázom picit, hagyom pihenni, lesz dolga ma még!

Vauu…

(orlando)