A tavaszi nyár eleji boldogság szinek, tennivalók, madár csicsergésekkel teli reggelek után vágyak zuhataga lepik el lelkem., Egyszerre ölelnék minden szerettemet, és várnám hoznám létre a sűrű találkozásokat. Kisebbek hangos csatáit nézném, meg nem únva, közös nagy séták kirándulások közben nevetnénk együtt nagyokat.
Várva várt hosszú hétvége eljött, ünnepi köntösben, gyereknappal megfejelve itt voltak az alkalmasnak látszó napok. Még itt vagyunk, még erőnkből is telik, mindez, az örömben társulni.
A napok gyerekzsivaj nélkül teltek, pislogtam a meleg napsütésbe fel, és sétáltam, gondolkodva elmélkedve.
Valahogy a vágy nem találkozik a realitással, akiket várnék, nem vággyák e szeretetzsibongást, más felé hajlanak, más vágyak vonzásában lelik örömük.
S mindez igy van jól, teljen, teljesedjen életük a maguk útján-vonalán, hisz ez építi őket.
Az én időm lassan fogyó fázisban bandukol, keserédesen alkalmazkodom ajándék napok drága perceiben önmagamhoz.
A gyerekek kirepülnek, repülnek el, tova.. és ez igy helyes. Repültünk mi is, boldogan, szabadok voltunk.
Talán ez lesz a sokadik, de megint nehéz lecke.
Emelt fővel, gyengéden, önmagunknak erőt gyűjtve elfogadi ezt a helyzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése