Őszi hangulat

Az ősz bedörömbölt az ajtón, majd be is törte. A küszöb elég magas, az esővíz nem csurog be, de kint folyik  most a fülünkre is.

Hol van a finom napsütés?pár napja még a strandon olvasgattam, és meleg nyári nap volt.

Reggel a felhők szürkesége nyomottá teszi a hangulatot, hiába lengi friss kávéillat a konyhát.

Esős nap jött, a kutya is bőrig ázott (szó szerint), itthon hagytuk  száradni, míg Dunakeszire mentünk ügyet intézni. Az asztalosműhelyben kiválasztottuk a konyhabútor színét, kellékeit, megbeszéltük a részleteket a mesterrel.

Két hónapja vágtunk bele, lecseréltetjük a régi elhasználódott konyhabútort, eljutottunk a tervekig, mivel a nyári időszakban sok a megrendelés. Így a mi kis lakótelepi megújulni vágyó konyhavilágunk várat magára. Igaz, nem siettettem, azt mondtam, nem annyira sürgős, addig is spórolunk rá.

Nem akarok pesszimista lenni, hiszen ez jó dolog, és várom is a szép új berendezést, de azzal is tisztában vagyok, egyre kevesebb változatosságot ( speciel ez nem csak változatosság, de asszociálok más egyébre is) engedhetünk meg magunknak. 

 Sokszor vesz az ember valami új dolgot, apróságot, még akkor is, ha tudja, nem ez lesz a legfontosabb, de mégis, mindig várunk friss élményre, valami új dologra is, és késztetést érzünk a vásárlásra.

Na most, egy jó nagy dologba vágtuk az erszényünket.

Miért éppen a tárgyakat veszünk? 

A civilizáció kora meghozta a tárgyaktól való függés időszakát, mindig ki kell- vagy nem is kell, de ez modernebb lesz, újabb, stb. győzködjük magunkat - cserélni, amit használunk, még az előtt, hogy elromlana.

És hány alig hordott pulóver fekszik nyűgösen a gardróbunkban, amit minden évben átmosunk, elrendezünk a polcon, de még sem vesszük fel? A ruhák is csak lógatják zsebüket, ujjukat, irigyen figyelik azt a kopottabb farmert, és három kitüntetett pólót, mit a nyár folyamán előcibálunk a szekrényből.

Nos új konyhabútort várunk, és nem is tudom mennyire örüljek, hiszen a meghúzott értékbeli vonalat (férjem húzta meg) tuti átlépem, és már most smirgliként csikorog az idegeimen zord morgása ami bekövetkezik. 

Mi lesz  mikor ez kiderül, mennyire is léptem túl a keretet?

Igyekszem azért nem elszállni, és a praktikum fog győzni, de ha belevágunk egy átalakításba, nem érdemes a régi darabjait is bent hagyni, erősen rontaná a képet.

Még festéket is venni kell, legyen friss meleg sárga színű a fal, fúrni és faragni, legyen minden majd a helyén.

Valami nem stimmel, valami most nem annyira jó a fejemben, mintha valamit mindig csak keresnék, de sosem tudom mi az. 

A nagy keresésben alaposan elfáradok, és bánatosan legyintek a nap végén, ma sem lett meg, mire igazából vágyom.