Mikor

Mikor delelőre ér az életkorod,
Tudom, magadban már te is elgondolod,
Mit éltél a múltban és a jövő, mit tesz,
Tested és szellemed összhangban meddig lesz.
Vagy meglehet, máris elindult az úton,
Hol a tudat szűkül, csak megállt félúton.
Felteszed a kérdést magadnak, untalan,
Küszködjek ellene, vagy hagyjam szótalan.
Csak annyira küzdjél, amíg az el nem fáraszt.
Öleljél fel minden szépet, mi eláraszt,
Ragadd meg a jót, mit két kezed utolér,
A napjaid úgy töltsd, mintha mindig élnél.
( Sengá Wiolon: Delelő-kor után )