Belar élménybeszámolója
A túra remek volt, sok érdekességet láthattunk azt hiszem, hogy a Tápió mentén lezajlott összes párbaj összes hősének minden emlékművét megszemléltük:)
a polgármester ötlete rettentően tetszett mindannyiunknak, tényleg nagy gondolat a két családot felkutatni és összehozni a tápióbicskei csata újrajátszásának idejére megöl a kíváncsiság, hogy milyen lehet az újra felépített híd a bokrok mögött, van ugyan képem róla, talán egy Nők lapjában jelent meg annak idején március 15. ünnepére, de élőben mégis más lett volna, csak azok a fránya bokrok sajna nem engedték, hogy megnézzem:(
a Tóalmási kastély mesés volt, sok érdekes ötlet merült fel a láttán, volt ott mindenféle, némelyik kifejezetten felforgató és kissé vérgőzös, ezért nem is ismétlem itt most el, nehogy valaki ellopja az ötletet és megvalósítsa:)) nekem a télikert tetszett a legjobban, hála képzelőerőmnek és a sok filmnek, amiket ezzel a korral kapcsolatban volt szerencsém láthatni de a lépcsősor is fantasztikus volt a külső is és a belső isitt jegyezném meg, hogy egyik játékostársunkkal, (akit itt most nem kívánok megnevezni) a parkban szemlélődve megpillantottuk a társaság egy hölgytagját, amint könnyed léptekkel, kettesével szökellve a lépcsősoron felmegy a teraszra, ott szétnéz, felfedez, majd ugyanilyen könnyed és kecses szökkenésekkel lesuhan a lépcsőn
- hosszú szoknyában, a kastély úrnőjeként képzeli el magát - mondtam társamnak
- el is tudom így képzelni a szalonjában - mondta beszélgetőtársam
később, mikor szóba került az eset, a hölgy elmondta, hogy a tavaly ilyenkor a Blaskovich kúriában látott esküvői fotózás alkalmával látott szépséges ruhakölteményben, földig érő, suhogó és pörgős ruhában, a kastély úrnőjeként képzelte el magát...
:))))
bingó:))
délután került sor az Attila domb áldásos gyógyhatásának felelevenítésére nem tudom ki hogy van vele, mondhat bárki bármit, nagyon jó alanya vagyok, mert úgy mentem le, hogy 3 napja fájt a derekam és nem kicsit néha felordítottam, szegény joseba chefre a frászt hoztam a konyhában, mikor a létező legnagyobb haleffal a kezemben, ami csak Tápiószentmártonban föllelhető felvisítottam, mert a snidlinget vagdalván rossz mozdulatot tettem és belém állt a derékfájáseste még fájdigált, a lépcsőről szép lassan kitúrtam mindenkit a fészkelődésemmel, miközben porrá égtem a betűjátékban, mert H-val sem Hitler, sem Himler, sem Huszka Jenő nem jutottak eszembe, inkább csak a derékfájásom és az, hogy miként is üljek, hogy elviselhető legyen
mire eljött az éjfél, már kevésbé fájt
pedig a scrubbleban megint joseba győzedelmeskedett, szerintem valami suskus lehet ott, titkos edzéseket folytat egy menő scrubble bajnokkal, vagy ilyesmi, mert semmilyen módon nem bírtunk vele
pepike szegényke még az asztal és a jegyzőkönyvnek nevezett lap kávéval való leköpésével is próbálkozott (meglehetős sikerrel), de akkor is jos nyert:(( midőn nyugovóra tértem, már kevésbé fájt a derekam, reggelre pedig egyszerűen elmúlt!
emberek nem fáj a derekam!!
a lábam tavaly óta nem
a derekam meg tegnap óta
nem érdekel ki mit mond erre, nekem bejön az Attila domb:))
voltunk a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban is hogy pontosabban hol, azt már elfelejtettem, egy hatalmas síkság kellős közepén, ahol minden nagyon jól kezdődött egy hófehér kuvasz futott elénk, a vezetőnk egyet morrant, és a kutya, lássatok csodát, mindenkit imádott, lehetett simogatni, fülét, hátát vakargatni széles mosoly az arcokon, és állatszeretet vezetőnk mesélni kezdett a tanya céljairól a magyar szürke marha állomány nevelése, szinten tartása, ilyesmik saccperkábé 10 mondatig jutott ekkor az urbánus álmodozók közbeszóltak és szegény vezetőnket roppant nehéz helyzet elé állították egy gazda, akin számon kérik, az általa nevelt állatok halálát becsületére legyen mondva, hogy nem minősítette némelyünk hihetetlen naivitását és hozzá nem értését, mely kis szószátyársággal párosult:)) helyette a gyengédlelkű állatvédőknek egy horrorral válaszolt, amitől még az én gyomrom is felfordult és halkan nyüszíteni kezdtem vezetőnk ettől kezdve valszeg elkönyvelt minket valamiknek, pedig az igazi borzalom csak eztán következett!!
az út túlsó felén már a szikes puszta terült el karámokkal és pár gazdasági épülettel amikor kellően felturbóztuk szegény vezetőnket, akkor mindig bedobott egy egy horrorisztikus történetet, és amíg mi híjjegtünk és jujgattunk, addig arrébb és arrébb vezetett
előbb a már említett szikes pusztára
ott bemutatta a szik leggyakoribb növényeit
a kékmoszatok körébe tartozó zöld, takony szerű valamit, amit voltam oly bátor és a markomban vittem körben és biztatgattam társaimat, érintenék meg, mert nem is annyira rossz, nem a fenét, brrrrrrrrrrrrr és boááááááááá, de hős voltam, mit hős, egy hősnő és küldetésem sikerrel vittem végbe:))
hurrá:)))
az üröm is ott nő
illatos és kellemes
meg a kakukkfű
a vadon termő
a Duna-Ipoly Nemzeti parkban
a szép kis kakukkfű
a kis lila virágjával
amire pepinke egyből rábukott és letépte
ott
a Duna Ipoly Nemzeti Parkban
a vezető orra előtt
és mindannyiunk előtt
szegény vezetőnk ekkor kezdett nyüszíteni
egészen vékony hangon, határozottan könyörgőre fogta
nem semmi azért pepinke részéről, egy olyan ember orra előtt tépdesni a védett
terület védett növényét, akinél ott a bírságfüzete
gratulálunk pepinkó, roppant bátor tett volt!
na de meg is ittuk a levét!!
a lápos területeken átjutva, mindenütt zöldellt a fű kis sárga virágok tarkították mondom gingnek, nézd, ez a szarvaskerep kérdi ging: mitől ez a neve?
lenéztünk és láttuk, hogy biza birkák jártak arra, néha a derék magyar szürke marha nyomait is felfedezhettük és most nemcsak a patája nyomára gondolok, hanem nagyobb, tányér alakú nyomokra meg is volt a válasz nyomban:)))
a megfejtéseket kéretik a Belár nickre küldeni:)))
aztán átvezettek minket egy térdig érő csalánoson, egy gémeskúthoz nem valószínű, hogy lett volna más út is, legalábbis sekélyes helyi ismereteim ezt mondatják velem, de alacsonyabb csalános esetleg! viszont addigra eléggé felborzolhattuk vezetőnk kedélyállapotát... pepinke nagy erőkkel felhúzta a vizet, és közben megtudtuk, hogy mit jelentett a gém 9 különféle állásából 3 miközben a kiselőadás elhangzott, jos tartotta a vödröt majd lompi belecsapott a vízbe, ami josebára spriccelt, aki kissé felhördült
- milyen a víz jos? kérdezte lompi, akit szűnni nem akaró kíváncsisága miatt is kedvelünk
jos megsemmisítő pillantást vetett rá, majd roppant rezignáltan így felelt:
- meleg
:))))))))))))
a gém szépen a helyére került és mi mehettünk végre megtekinteni a híres, büszkeségre okot adó szürke marháinkat de az út nem volt igazán zökkenőmentes, mert a furcsán süppedős talajról kiderült, hogy tulajdonképpen a trágyadomb nem mintha a szaga kétségeket ébresztett volna bennünk a mibenléte iránt! ó nem! éjjel, mikor fordultam, és a cipőm felőli oldalra sikerült forduljak, klasszat inhalálhattam a magyar szürke marha terményéből, ami a cippedlimre ragadt:)))
a dúsan illatozó trágyadomb tetején elmesélték nekünk, hogy a szemben látható karám bikája roppant veszélyes, hogy ne menjünk közel, mert kitörhet, és megkerget és volt, hogy busszal kellett összeszedni a fákon lógó embereket, hááááááááát nem éreztem magam életbiztosítottnak, mert sem rohanni, sem pedig fára mászni nem volt érkezésem midőn valaki a kapura mászásról regélt, akkor is azt tudtam csak nyökögni, hogy - kapu? hamarabb döntöm ki, semhogy megmásszam, könyörgök!!! és erre bárki mérget is vehet!!
mint hallottam, egy az éjszaka közepén bemutatott szabadon választott talajgyakorlat keretén belül, egyik kedves moderátorunk be is mutatta a kerítésmászás fortélyát, mert a jelenlévők 99%-a szemrebbenés nélkül állította neki, hogy nem, tuttesz nincs kapukulcs természetesen minden szobához van kapukulcs is, vagy a szobakulcs egyben kapukulcs is, nem tudom pontosan, csak azt, hogy ha én a derék moderátor helyében lennék, akkor ez nekem elégséges ok lenne a háborúskodásra!!
végre ott álltunk a szürke marháknál
két bika
azannya
derék két állat volt, komolyan!
hatalmas termet
eltéveszthetetlenül bikák, hogy finom legyek, khm:)
hatalmas szarvak
rajta rézkupak
el is mesélték pontosan és részletesen, miért is és hogyan kerülnek rájuk
brrrrrrrrrrrrrrr
újabb horror
ettől a derék állatvédők ismét rázendítettek ami akkor már nem is zavart, mert hisz jót akartak, naivan, de jót már ez is ritka a mai világban viszont mikor közel mentek a vérben forgó szemű állatokhoz és láthatóan cseppet sem érdekelte őket szegény vezetőnk és Laci figyelmeztetése, az biza már cseppet sem volt tréfa vezetőnk kifejezetten kérte őket, hogy lépjenek hátrébb, mert kiszúrhat az állat és balesetet okozhat ekkor a falra hányt borsó című jelenet következett, mert az elszánt állatvédő fittyet hányva aggodalomra, egy tonna vérben forgó szemű rideg marhára, trágyadombra és illatos légre, elszántan simogatni vágyott többszöri figyelmeztetés után végre megnyugodtak a kedélyek, a simogatás, a kiszúrás és a baleset is elmaradt szerencsére, az állatok is és mi is megnyugodtunk nem volt semmi:))) komolyan mondom, egy kis ideig tényleg be voltam tojva, az a karám olyan kis semmike, és a bika oly hatalmas, és elmesélték, hogy csak alá kell a szarvával kapni és kiemeli a deszkákat és mi ott állunk előtte és köztünk semmi sincs már...........
na ez volt csak a horror a javából!!
húúú
annyi adrenalin fröccsöt kaptam ott, mint régebben, mikor még beszédelegtem versenybe és bontani kezdték a tornyaimat...
felejthetetlen volt
ja igen:)) a blúzom....
reggelinél történt mint írtam, pepe tegnap mindenét mindennel leette reggelinél meg én is magamat mindig le szoktam enni, nem lepett meg túlsággal, pedig vigyáztam, de hát ez van:) a gravitáció a hibás, nem igaz?:)) pepe meglátta a blúzom elején éktelenkedő foltot kéjes mosoly a kis koboldképén gonoszkás felcsillanó manószemek kissé félrehajtott fej és jön a kérdés - Belár!! te mit viselsz a cickóid között? mit lehet erre válaszolni, csakis az igazat, nemde bár?? - pepinkóm! kacsamájat! miért, te minek látod??
ő is annak látta, mert gondosan belepaszíroztam a résekbe is:((
:)))))))))
amikor Attila dombról és gyógyhatásáról visszaértünk, rövidke lazulás következett a lépcsőkön üldögélve, vagy pedig a közelben keringve, mint Galilei és a bolygói, hogy engedetlen testüket nagyobb teljesítményre sarkallják a gondolkodás tekintetében
részemről enyhe fetrengés, derékfájásból és társak kitúrása nyüzsgésből kifolyólag röstellem:(
játék közben ismerszik meg az ember
többen szárnyaltak a délutáni hőségben, mások meg baktattak, akárcsak én:) Laci tesztjeit is kitöltöttük, volt könnyű, hú, ezt tudom, hú, de könnyű, húúúú, hogy a túróba hívják, mondják????:((
ittunk bort is, mással nem magyarázhatom, hogy Vasvári Pál neve nem jött a nyelvemre, viszont Mario Lanzáé élből:)))
hát igen:) néha bejön, néha meg nem
voltak nehezebb kérdések, ezeken halk mormolással igyekeztünk túljutni és volt a tedd sorrendbe!
mit is mondjak
egy szörnyűségesen pipifaxos elme fundálmánya:((( elég volt ránéznem és egyből adtam is be a lapokat, kéééptelen voltam nagyobb agyi kapacitást kitornázni magamból, bár persze másoknak ez nem okozott problémát, ripsz ropsz remekül megoldották:))
gratula nekik, szívből:)))
segítettem Lacinak javítani a műveket, majd pedig kuktáskodtam a konyhán
a vacsora remek volt
chef joseba kezei alatt szuper ételköltemények születtek elképesztő mennyiségben a meleg előétel gombával, rizzsel és egyéb finomságokkal töltött padlizsán volt sajttal megszórva, csőben sütve, finom szósszal tálalva
ez többeknek gondot okozott, mert nem találták a húst benne:) néhány - eléggé el nem ítélhető - megjegyzés hangzott el a vegetáriánusokkal és a hús nélküli élettel kapcsolatban, de szinte mindenki boldogan tömte magába ezzel aztán jól ki is szúrtak magukkal, mivel a vacsora fénypontja következett kétféle tarja, egyik zöldborssal, mustárosan, másik pirospaprikás lisztbe forgatva, kisütve, kétféle krumplival, sült paprikával és rengeteg zöldsalátával
a chef meglepetése tökéletesen sikerült, hálás köszönet érte és szívből jövő gratulációk:))
desszertnek germersdorfi cseresznye, gurulós málna és eper-szamóca lehetőségek között válogathattunk, finom borokat kortyolgathattunk köszönet ezekért is
Piroska ismét az év fogadósnéja lehetne részemről, mivel éppen így képzelem el a kellemes vendéglátást:)
a díjakon a nyertesek barátságosan megosztoztak, majd ismét játék következett és jóízű beszélgetések ki világos virradatig
emberek!
köszönöm nektek, hogy ennyire jól érezhettem magam veletek
csók, Belár:))
2006.07.03 17:39
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése