4. rész
idén nem kaptam szívrohamot a lövéstől, ami a végén dördül el, de pepe igen:)))DDD
sőt a kölkek jó része is:)
most itt nem térnék ki egy kisebb incidensre, ami csekélyke árnyékot vetett oly felhőtlen boldogságunkra, de magamat okolom egyes egyedül, hisz, mikor pepém így szólt hozzám:
- Belár, kétszínű a lovagok nadrágja
akkor én alapos, sokrétű és majd mindenre kiterjedő tudásomtól eltelve, elmeséltem neki, hogy igen és és a gatyapőc, már ha ez a neve annak a töktartónak, épp ellenkező színű, mint a láb, mely fölött található
ettől kezdve az én barátném olykor méltatlankodva megjegyezte, hogy elég hosszú a lovagok tunikája, nem látja az említett, ám olyannyira látni kívánt területet
a lovagok meg, mintha csak incselkedni akartak volna, ugrotta, gurultak, lovagi tornáztak becsülettel, de ruházatuk eme részét sosem mutatták felénk
hát semmi sem tökéletes, ezt már a kis róka is megmondta, nem igaz?:))
amióta, és annak van vagy 10 éve, Visegrádra megyek a gyerekekkel, sosem jutott még csak eszembe sem, hogy fölmenjek a Salamon toronyba
idén viszont én magam javasoltam és fel is mentem pepével és Zozival (neki egyébként Zoárd a becsületes neve, de azért szereti az anyukája)
zozigyerek egyből felfedezte a titkos belső csigalépcsőt, mai nem okoz nehézséget egy pepike kaliberű, példásan karcsú hölgynek, sőt zozinak sem, de engem elre4ttentett
vissza is fordultam, mire zozi nagyon megértően és kissé szánakozva így:
- ide be is lehet szorulni, igaz?
na ja:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése