6. rész
volt fagyizás, kézműveskedés, zenehallgatás, hisz Alex, a derék germán zenekutató és hangszerkészítő, aki az ősi magyar és keleti zenéket kutatja és zenéli, lejött a jurtához és ott zenélt nekünk és másoknak is
volt solymászbemutató, Ervin egy tündér, a sólyma meg, ami egerészölyv igazából nagyon szép és jó látni őket együtt, nagyon együtt vannak és láthatóan kedvelik egymást
a nap fénypontja mégis az volt, mikor pepém úgy döntött, hogy a középkori gyerekjátékok közül a leginkább neki valót ideje kipróbálnia
először félénken, majd egyre jobban belejőve a csínba ÉS BÍNBa, lelkesen gyakorolt a gólyalábakon
azt állítja, hogy több lépést is megtett vele, ami bizonnyal igaz, mert én majdnem sírtam a röhögéstől, mikor újra meg újra lepottyant, de próbálta derekasan, és tényleg csak azt a részt láttam, mikor megtett pár lépést ugyan, de hátrálva:)))
időre értünk haza és a létszám is stimmelt, senki nem maradt ott és nem történt semmi jóvátehetetlen, hacsak az nem, hogy én most ide leírtam ezeket és pepe örökre megharagszik rám és sosem áll velem többé szóba, de talán megesik majd a szíve pletykás barátnőjén és visszaemlékezve erre a napra elmosolyodik és ő is csak egy jót nevet az egészen, és elnézően csóválja majd a fejét és azt mondja:
- jaj, Belár, nem megmondtam, ne merészelj össze visszairkálni, mert offolllak?:)))) 5. rész
volt fagyizás, kézműveskedés, zenehallgatás, hisz Alex, a derék germán zenekutató és hangszerkészítő, aki az ősi magyar és keleti zenéket kutatja és zenéli, lejött a jurtához és ott zenélt nekünk és másoknak is
volt solymászbemutató, Ervin egy tündér, a sólyma meg, ami egerészölyv igazából nagyon szép és jó látni őket együtt, nagyon együtt vannak és láthatóan kedvelik egymást
a nap fénypontja mégis az volt, mikor pepém úgy döntött, hogy a középkori gyerekjátékok közül a leginkább neki valót ideje kipróbálnia
először félénken, majd egyre jobban belejőve a csínba ÉS BÍNBa, lelkesen gyakorolt a gólyalábakon
azt állítja, hogy több lépést is megtett vele, ami bizonnyal igaz, mert én majdnem sírtam a röhögéstől, mikor újra meg újra lepottyant, de próbálta derekasan, és tényleg csak azt a részt láttam, mikor megtett pár lépést ugyan, de hátrálva:)))
időre értünk haza és a létszám is stimmelt, senki nem maradt ott és nem történt semmi jóvátehetetlen, hacsak az nem, hogy én most ide leírtam ezeket és pepe örökre megharagszik rám és sosem áll velem többé szóba, de talán megesik majd a szíve pletykás barátnőjén és visszaemlékezve erre a napra elmosolyodik és ő is csak egy jót nevet az egészen, és elnézően csóválja majd a fejét és azt mondja:
- jaj, Belár, nem megmondtam, ne merészelj össze visszairkálni, mert offolllak?:))))
amikor majdnem Visegrádhoz ért a busz, pepi kinézett és örömmel fedezte fel, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti park területén járunk
nyomatékkal kértem meg, óvatosan viszonyuljon a kis lila virágokhoz
aki ezt most itt nem érti, szívesen elmagyarázom, ha szól érte:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése