no csak azért, hogy a köz okulására szolgáljunk és az utókornak is maradjon valami utánunk:)
1. rész
pepém megérkezett, majd mivel nem volt éhes, kapott vacsorát, (ó, Belár, a halat én bármikor megeszem, de ne, most ne süss halat, nem kívánom, ó, a pirítóst bármikor megeszem, jó, csinálj, tojáskrém, mmm, az finom, igen, pont erre vágytam), majd kedélyes beszélgetés telefoncsörgéssel tarkítva, (pedig nálam sosem csörög, ugyebár,bruhaha, félrefordul és pirul, mert hazudik ez a rossz Belár)
derék pepém olyan sorozatot nézett nálam, hogy kénytelen voltam konyhám takarításába menekülni, majd 11 felé elaludtunk, nyugodt, kellemes éjszakai alvásba merültünk
reggel további pirítósok és teák mellett szendvicseket gyártottam, összekészítettem a cuccot és irány a suli
menet közben többször összekoccantunk, mert bár nálam volt méretes ernyőm, átallottam volna jó pepém azzal irányítgatni, szóval olykor olykor egymásnak csapódtunk, és jaj, bocs, sorry és egyebek után elértünk az iskolába
ott több kolléganőm soha el nem múló hálával mondott köszönetet a kegyért, hogy pepszinket bemutattam nekik, igazgatónőm, bár kifejezetten megengedtem neki, hogy irodája jótékony homályában, foteljében várja meg a hős balerinát, kijött a tanáriba és kedvesen elbeszélgetett a vidám pepikével
közben néhány őrjöngő gyermek és pár még őrjöngőbb kolléga is arra vetődött, akik szintén e kegyben részesülhettek
majd lementünk az utcára, ahol pepém gondjaira bíztam a harmadikos zozit, én meg állatian próbáltam koncentrálni, mert számolnom kellett és abban sosem voltam valami jó
7 osztályból 90 gyerek jött végül, de amilyen csekély értelmű vagyok, sikerült 88-at összeszámolnom és ráadásul egész nap hazudtam mindenkinek, és még én motyogtam az elszámolt karszalagokról, meg mosolyogtam elnézően, hogy nem baj, velem is előfordult már ilyen, (naná, állandóan)
így aztán még a belépőkkel is csaltam, BÁR NEM AKARATTAL, EZ TALÁN EGYHÍTI BŰNÖM
fene ebbe a capslockba
busz időre jött, utazás gond nélkül zajlott, zozi az első ülésen élvezte a kilátást, és igazán kedvemre való volt, hogy csak hazafelé döntött úgy, hogy szóba elegyedik sofőrünkkel és végig dumálja neki az utat
sofőr türelemből ötöst érdemel, mert zozi közben rúdtáncot lejtett és komolyan mondom, már én is untam magam, hogy percenként rávakkantok szegénykémre, hogy kapaszkodjon
zozi harmadikos, az iskola kiemelkedően jó képességű gyermeke, aki baromira unja a középszerűséget, ezért mostanra már eléggé megy a bruszt közte és tanító nénikéi között, emiatt döntöttem úgy, hogy ez a nap mindenkire ráfér, és igazam is lett, a srácok fellélegeztek a harmadikban, hogy milyen áldott csönd van, zozi meg sz összes valamire való kérdését föltehette és érdeklődhetett kedvére nálunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése