Csatacsillag

3. rész

az én derék pepszim ült a kis párnácskán, amit tuti a kedvéért szereltek fel idén, mert eddig sosem volt, nézelődött és olykor halkan, mint egy igazi úrinő, a fülembe sóhajtotta óhajait imígyen:
- Belár, én is akarok olyan furulyát
_ Belár, nekem mér nincs olyan dobom?
_ Belár, én is akarok dobolni
-Belár, én akarok lenni a királynő!
húha, ez nehéz dió volt, a királynő minden évben tőlünk kerül ki, amikor mi is ott vagyunk, és fiatal, szépséges ifjú hölgyemény, amivel nincs is gond, hisz pepénk is az, de idén volt egy nem szebb, nem is fiatalabb, csak közelebb ülő
ó, jaj!

ez bizony nagyon rányomta bélyegét az elkövetkező időszakra, volt is szemrehányás, panasz és jajszó számolatlan
és újabb sóhajok is
- Belár! nekem is kell olyan palást
- és korona is
-és így tovább, és így tovább
de azt el kell mondanom, hogy ha nem is teljesülhetett pepénk minden kívánsága, ő, ellentétben velem, végig úrinő maradt, hűvös, mondhatni angolosan hűvös delnő, míg én ugye a szicíliai vérmérsékletet képviselve ordítottam, tapsoltam, sikítottam és fenyegetőztem a karzaton
no nem olyan nagyon, csak pölö így:
- Norbi, ha továbbra is csak eszel és nem tapsolsz és nem fütyülsz, megbuktatlak tőriből!
azt kell mondjam, pepének ettől erősen csökkent a hallása a továbbiakban, mert Norbi jól fütyül és be is tojt a lehetőségtől:)))
a sok derék lovag közt volt egy ifjú szőke, délceg, csinos, erős és bátor, harcra kész és győzedelmes
az összes kislány az iskolából, meg a 600 fős nézőseregből, ( velem az élen) sikított, mikor Roland, (mert ez a neve a tegnapi hősnek) szerepelt, nyilazott és csatacsillagot (pepike, csatacsillag, mondd szépen CSATACSILLAG) hajigált, karddal vívott és dárdát hajigált vagy épp számszeríjjal lőtt célba
utána fényképezkedett is a lányokkal, akiket erősen a karjába szorított, amitől azok pirosló orcával kapkodtak lélegzet után

én csak Visegrádon érzem ezt a régi szívdobogást, azt, hogy ezerrel élek és a kedvem a nagyon boldoghoz áll legközelebb:))