Bognár Stefánia: Tavasz jötténTavasz jöttén letűnt szerelmek sírnak,
Mulandó voltunk botladozva fáj,
Nem röppen légbe boldogság-madár,
S nem kísért már bódító nárcisz-illat.
Tavasz jöttén vidám rigók tanítnak:
Földünk forog, kering, de meg nem áll,
Az életösztön friss szelekre száll,
Fakó öröm új ütközetre hívhat.
Nektárt facsarni érted is kiált
Epedve gyűrött, eltorzult világ.
Kicsiny atom bölcsője nagy erőknek.
Kiégett, gyenge vagy, de sose' bánd!
Remegnek benned szép melódiák,
Él még dalod, ha százszor összetörtek!
2007. március 27.
(forrás. http://www.maskepplatok.hu/ hozzájárulásával)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése