12
Könnyek, vaskések, hová lettetek?
Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok?
Kettőnk között már rég a szél bolyong.
13
A tó kiszárad, a víz elszivárog,
a hold elfogy, homokszemek peregnek.
Az én valóságom is elszivárgott.
14
Csak azt mondjuk útnak, mi hazaér,
csak azt látjuk égnek, mi betakar -
kéznek csak a kinyílót.
15
Te jössz, rámnézel - én tükörben élek.
Te megérintsz - csak kísértet vagyok.
Egyszer megöltél - most miért ölelnél?
Beney Zsuzsa: "Tizenöt haiku" - részletek, 1972
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése