KÖVIRÓZSA

Aki nőtt mély szakadékban,
szeme rálát a magányra,
hegyi víz forr kebelében,
ajkán dús moha-pára.

Kifeszített meredék-híd,
az idő zúg el alatta,
tovahabzó szíromárnyék
s a magány néz a patakra.

(Weörös Sándor: Kövirózsa )