HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
...

Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
...

(Dsida Jenő: Hálaadás, részlet)

Az utolsó virág, melyet anyám kezébe adhattam, az a gyöngyvirág volt. Már áprilisban nyílt, s sajátkezüleg szedtem, s vittem be hozzá:
-Milyen jó az illata, mondta Ő.
-Mennem kell. Készülődtem lassan, s Anya csak ennyit mondott: -Már letelt az idő?
Az utolsó szavai voltak ezek.

A pillanatok bevésődtek, és kitörülhetetlenül vonszolom magammal a "megnemértett s felnemfogható" élet történéseket.

Ma csak a nyíló gyöngyvirág fotóját adhatom képletesen, vagy az illatát küldhetem jóanyámnak fel az égbe, de tán igaz, s Ő látja, s tudja, hogy sosem feledem az Édesanyámat.

-Dsida Jenő-