Tudom, hogy nem létezel
de kell valakihez szólni
kell hinni hogy kérdezel
és illendő válaszolni
igen, te vagy a fájdalom
te vagy a csend a csendben
amíg a csöndet hallgatom
a csöndnek kell felelnem
te vagy az út az úttalan
időtlen végtelenben
te vagy hogy ne legyek magam
és legyen hova mennem
te vagy a cél a céltalan
földi vendégség-létben
hogy kezdete és vége van
Mért igen és miért nem
Te vagy a Semmi: életem
két pontja közé bezártan
Te: a kitalált értelem
Te: én valaki másban
Apám anyám ki tudja hol
csúnyán magamra hagytak
Te vagy: aki nem válaszol(sz)
s mégis felelsz magamnak
(Somos Béla: Mégis felel)
(forrás: http://home.hu.inter.net/kortars)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése