(részlet)
Klee-ről:
"Betűt vetők
A vászonra keveredett betű és szám az idegen művészi közegben óhatatlanul felerősödik jelentésében. Miközben festményként szerepel, könnyed érzéseket kelt, de maximális figyelmet követel.
Amikor Joan Miró azt mondja: nem határolja el egymástól a költészetet és a festészetet – szóval a betűket a vászontól –, akkor, ha jókedve úgy igényli, felhasználja azokat, és eljátszadozik velük, teret hagyva a művész szabad ironizálásának, amúgy Mirósan. Betűi olyanok, mint a motívumai – érdemes lenne egy teljes ABC-t összehozni belõlük (bár nem sok szöveges művet hagyott hátra).
Ott, ahol a betű felüti a fejét, és nem az ő igazi terepén – az irodalomban – ékeskedik, rengeteg szellemi kalandra nyújt lehetőséget a kezdeményezni nem rest művészeknek.
Az egyik ilyen újító és mindenre kíváncsi a serényen szorgoskodó művész, Paul Klee. Változatos irányokban szerteágazó szakmai utat jár be az absztrakció dzsungeljében, de hiányzik belőle a szintén sok újat felfedező Picasso, és a más, nagyigényû alkotókra jellemzõ igény a hatalmas méretű festmények létrehozására.
A XX. századi képzőművészet kifejezésformáinak nagyon sok válfaját hozza létre, azonban a szorgos kutató, teremtő munka (no meg a bauhausi tanítás) elveszi az energiát a méretes munkáktól. Újításai bőséges munícióval szolgálnak a hálás utókor számára. Néhány művész Klee egy-egy elpottyantott stílus-morzsájából teremt magának image-t. Vajda Lajos, Kondor Béla, Michel Folon, Keith Haring... a névsor változatos, szinte végtelen. Kevés művet készít betű felhasználásával, de ami megszületik, nagyon figyelemre méltó.
Einst dem Grau der Nacht enttaucht... címen 1918-ban illusztrál egy verset, mely a napkelte és napnyugta költői látványát képszerûen írja le. Klee ezt a lírai szöveget akvarellel megfesti oly módon, hogy a tipikusan bauhaus-jellegû, sötét színû lineáris betűket különböző színű négyzetekbe helyezi, és a betűtestek szárai között keletkezõ geometriai alakzatokat is kiszínezve a napkeltére jellemző színharmóniát teremt. A festmény másik része a napnyugta színvilágát illusztrálja. A szöveg szabályos, egyforma magassságú sorokba van rendezve, a különböző hosszúságú betűsorok mellett keletkezõ szabályos négyzetek Klee-nek a látványról alkotott színdinamikai elképzelését egészítik ki. A grafikai lap tetejére segítségként a saját kézírásával is leírja a verset, hátha akad néző, aki erre az elegáns gesztusra rászorul. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése