Éjszaka többször érdeklődtem, de állapota kritikus volt. Nem várhattam javulást, csak a kimondhatatlan v e s z t e s é g szó kúszott egyre közelebb mégis nyelven hegyére, lett érezhető kőkemény a c s e nd.
Kedd reggel volt, mikor kérdezték: -Erős tud lenni?
Igen..az!, mondtam vakon a választ. Talán a szemem is lehúnytam, erre nem emlékszem pontosan, de sötétség borított el.
-Az édesanyja hajnalban meghalt.
Hallottam, vagy nem? Fojtogatott a sírás maró, keserű íze.
Fiam bejött, s már fordult is vissza. -"Anya sír nagyon, apa gyere".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése