"VÁR"KERINGŐ

Újfent felfedező körúton voltam. Igaz ennek fejében már hajnalok hajnalán riadót fújt bájos cousine-om, és találkahelyet szerveztünk, ő vidáman én morcosan. De végül megszületett a döntés, legyen a Moszkva tér, amikor delet harangoznak, és utána caplatás fel a Várhoz.

Egy tömött buszjárattal fel is jutottunk, aztán vidáman és jó hangulatban lövögettünk gépeinkel a témák felé. Viselkedésünk alapján tán jogosan néztek bennünket is külföldi turistáknak.
Bolyongtunk a Várnegyedben a középkori lakóházak között. Először a Mária Magdolna torony alatt kíváncsiskodtunk, sajnos a félóránkénti harangjátékot egyszer sem sikerült meghallanunk. Tovább sétáltunk a központban álló a Nagyboldogasszony - Mátyás - templomhoz, mely sok nevezetes esemény színhelye volt: több magyar királyt koronáztak itt meg, a templomot kibővíttető Mátyás király pedig itt tartotta esküvőjét.

Bár a Budavári Nagyboldogasszony-templomnak Mátyás király a névadója, még jóval uralkodása előtt, IV. Béla korában kezdték el építeni. A tatárjárás pusztítása után az uralkodó a dunai átkelőhely felett húzódó meredek sziklán, az úgynevezett pesti Újhegyen építette meg királyi szállását. A várat és a tőle északra elterülő polgárvárost egységes fallal vetette körül, az egyházi igények kielégítésére pedig megépítette a Máriának szentelt gótikus plébániatemplomot. Az épület közel 800 éves története folyamán rengeteget változott, szinte minden későbbi uralkodó alakított rajta valamit.

Most is alig látszik valami e fenséges épületből, és a rekonstrukciós munkálatokkal a kivitelező a hírek szerint késésben van. De pár év múlva teljes ragyogásában gyönyörködhetünk benne.

Közben nyaltunk egy fagylaltot, mert a mézesmadzag elfogyott.

A középkori várfalakon 1903-ban épült meg a neoromán Halászbástya. Kedves hontársaink a Halászbástya árkádos kilátóját teljesen az üzleti élet színpadává alakították, alul étterem, felül fizess, és akkor mehetsz kitekinteni. Persze ár sehol nincs, de a fémkapuk mellett komoly és nagydarab emberek ülnek hanyagul. Nem is kívánkozott senki panorámanézőbe.
Tovább ballagtunk a Bástya sétányon a Dísz tér felé.

A Dísz tér – amely nevét csak a 18. században, az itt zajló katonai parádékról és az őrségváltásról kapta – a középkori város főtere volt. Itt rendezték a vásárokat és ez volt a szintén tömegeket vonzó eseménynek számító kivégzések helyszíne is. 1457-ben például a későbbi híres magyar király, Mátyás bátyját, Hunyadi Lászlót fejeztette itt le V. László király.

Elhaladtunk a hollós kapu alatt, csattogtak a gépeink is rendesen.

Oldalt az ásatások mély gödrei mára rendezettebb képet alkotnak, és a régészek értékes kincsekkel gyarapították történelmünk műemléki és építészeti értékekeit. Az ásatások során épületrészletek bukkantak elő, mint az egykori bástyasétány alatt az Árpád-kori városfal maradványai és a városfalhoz tartozó, 2,5 méter magas, félköríves torony, (az eddig feltárt városfaltornyok között ez az egyik legjobb állapotú) vagy a korabeli zsinagógához tartozó mikve.

Tovább ballagva elértünk a Mátyás kúthoz, mely lenyűgöző alkotás, mint mindig, ahányszor megnézem. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mátyás király vadászat közben, álruhában megpillant egy fiatal leányt, és egymásba szeretnek.

A Duna felőli oldalon sétálunk vissza, nem győzzük a szobrokat megcsodálni.

Budavár visszafoglalására Savoyai Jenő lovas szobra emlékeztet. Róna József szobrászművész barokk lóra ültette a törökverő hős hadvezért, a „szügyébe harapó” harci mén a hadvezér kemény kezét, elszántságát hangsúlyozza. Gróf Andrássy Tivadar lipicai ménje „állt modellt” a szobor lovának megformálásához. A török verő szobránál a történelemből idézem vissza a tudnivalókat. A hadvezér részt vett Bécs felmentésében (1683), Buda két ostromában és Esztergom visszafoglalásában. Az 1687-es nagyharsányi csatának egyik hadvezére volt. 1688-ban már altábornagy Belgrád bevételénél. 1697-ben döntő csatában diadalmaskodott a törökök fölött Zentánál, 1716-ban visszafoglalta Temesvár várát, s ezzel a törökök minden magyarországi hódítását visszaszerezte.

Panorámában gyönyörködünk, fenséges a Duna, hátán a sok sok hajóval, hidakkal. Tiszteletünket tesszük a Turul madárnál is, majd lassan visszatérünk a buszmegállóba.

Nevetgélve jókedvvel zártuk mai kultúrprogramunkat, és elégedetten nyugtáztuk, mindig van új a Nap alatt.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Budai_V%C3%A1rnegyed)