Sok-sok évvel ezelőtt találtam rá. Sohasem kerestem, de amikor megláttam, tudtam, hogy ez az a pálca. Ez a két kopott, elnyűtt botdarab. Összeragasztottam.
Azóta egy pillanatra sem váltam meg tőle. Az életem egy darabja lett, elválaszthatatlan részemmé vált, énem egy különös nyúlványává.
Azelőtt már eleget éltem ahhoz, hogy tudjam, mit keresek. A válaszokhoz a megfelelő kérdések feltevésével jut el az ember. És nekem már készen álltak a kérdéseim, amikor megtaláltam a pálcát. Olyan volt, mint egy ajándék, egy csodálatos lehetőség. Belekapaszkodtam. De nem hagytam, hogy vezessen. Azt hittem, tudom az utat.
A tökéletest kerestem. Mégis akármihez fogtam, mintha egy torz tükörbe néztem volna. Gyönyörű szavakat akartam és fájdalmas nyöszörgést zártam a teleírt papírlapok közé. Az eget akartam festeni és a sár nézett vissza rám a vászonról. Olyan volt, mint egy nyomasztó álom - végtelen folyosókon futsz, és egyre távolodik tőled a cél. A zene sírt és jajongott, amikor a hangszeremhez nyúltam. A fájdalom és a reménytelenség körülvett, és megjelent mindenütt, ahol a szépet akartam kikristályosítani a világban.
De engem nem érintett meg a boldogtalanság. Eleinte nem értettem, hogyan lehetséges ez. Ahogy figyelni kezdtem magam, rájöttem, hogy valami addig ismeretlen nyugalom tölt el, szavak nélküli és állandó, mint a tenger zúgása. Sokat töprengtem a rejtélyen. Néztem a pálcát hosszú estéken át. Szerettem volna, ha beszélni tudna és megkérdezhetném tőle... miért. Miért nem tudom másoknak is láthatóvá tenni azt a békét, amit magamban érzek? Miért jelenik meg ehelyett mindenben, amihez hozzányúlok a fájdalom, a szomorúság? De az összeragasztott pálca jól őrizte titkait. Magamban kellett megtalálnom a választ.
Most már nem hagyom, hogy az akaratom vezéreljen. Rábíztam magam a pálcára és a saját lelkemben lakó táltosra. Talán egy nap én is eltöröm a pálcát. Ki tudja. De addig még sok-sok év telik el. Akkor majd rátalál valaki más, aki talán sohasem kereste. De tudni fogja, mi az, amit talált. És ha mégsem, ott lesz az egész élete, hogy rájöjjön.
(GÁLLA NÓRA:KAVICSOK)
forrás: http://mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése