A „zöld” jelző onnan ered, hogy e napon a hívők a böjt miatt valami zöld színű ételt, pl. sóskát, parajt, salátát fogyasztottak.
A húsvéti szent három nap az utolsó vacsora miséjével kezdődik, amikor is megemlékezünk Krisztus (Getsemáné-kerti) utolsó vacsorájáról (amikor is Jézus azt mondta a kenyérre és a borra, hogy az az ő teste és vérre) és a tanítványok lábának megmosásáról.
Idézet Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből:
„Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.”
A misét követően a harangok elhallgatnak, a néphit szerint Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A harangok helyét a fakereplők foglalják el.
Sok helyen a mise végén az oltáriszentséget külön őrzési helyre viszik, mindent leszednek azt oltárról, csak a gyertyatartókat meg a lepellel letakart keresztet hagyják ott, szimbolizálva ezzel Jézus szenvedését és ruháitól való megfosztását. Van olyan település ahol még a keresztet is kiviszik a templomból.
Régen a pápa megmosta a mise alatt 12 szerzetes lábát, de sok helyütt a királyok, nemesek is így cselekedtek.
A Pilátus-égetés vagy -verés is e napon volt szokás, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből vagy megveréséből állt.
De elterjedt szokás volt nagycsütörtökön a virrasztás is, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.
(forrás: hoxa.hu; )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése