Szeles, fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égből
hull a napfényes, könnyü zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő, szűz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.
Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal, szelíd leányok
titkos szerelmü, enyhe könnye.
-Kosztolányi Dezső-
2 megjegyzés:
Nem ismertem. Nagyon szép! Sajnálom a blogod régebbi kinézetét! Most olyan könnyes lett...
Ha az új szerkesztővel dolgozol, elárulnád nekem, hogy hogyan formáztad meg a verset?
Mert én nem tudom, ami számomra is meglepő.
Itt vagyok valahol: www.judit-kavicsok.blogspot.cm, meg egy csomó más helyen is...
Próbálkozom.
Ha nem ismered, ajánlanám Neked Kosztolányi: Tükörfolyosó című kötetét (Osiris Kiadó, 2004)...
Gyönyörűséges!
És Ő írta valahol, hogy nagyon nehéz volt számára a vers nyelvét megtanulni, mert mindig a prózából indult el...
S mégis, mekkora költővé növekedett.
Imádom!
Sajnos a új dinamikus nézet a régi bevált egyszerű formát eltüntette, ez van:P Én is sajnálom már. Majd megpróbálok hasonlót találni, evvel az új sablononnal.
A vers könnyen formázható, hiszen a szöveget kijelölöm, és középre igazítom, így frissítem.
Kosztolányi verseit is nagyon szeretem, újra előveszem ajánlásod, esténként lesz a Bibliám:)Kosztolányinak igaza van, tényleg nehéz a vers nyelvét megtanulni, azt hiszem erre születni kell, és ha Isten nem adja kezünkbe a versírás tehetségét, nehéz megszerezni ezt a tudást.
Megjegyzés küldése