Velencei kirándulás

Elmaradtam egy történettel, adósságom-lerovóm Cousine szigorú tekintetétől megóvva magam. Említett rokonlénynek mostanság aranyélete van, kedves ismerőse lakjában átérzi, élvezi egy kertes ház minden előnyét, s ha van hátrányát. Hátrány? Bizony a kert lakói időnként betévednek a falak közé, s pókok, repülő élőlények vehetik át az uralmat, amíg ki nem porolja valaki őket, jobb helyre. Mindezt a Velencei tó mellett, nem túl messze a világ végétől. Vonatos kalandozás után szemügyre vehettem boldogságos napjai színhelyét.
Zegzugos utcák, ahol római számokról kapják nevüket, lehet eljutni a lakhoz. Kívülről kicsinynek tűnt a ház, de bent haladva a szinteken, egyre tágasabbá vált.
Igazi művész lak, tele festménnyel, fantasztikus könyverdővel, ereklye mindenütt. Virágok bent és kint a kertben. Enyhet adó diófa szinte az egész terepet elhódította, a napsugár ahol áttört ott virágzó színpompa ünnepelt.
Átöltöztünk, s elindultunk napfürdőbe. Találtunk egy wellness strandot, királyi módon éreztük magunkat. Kényelmes nyugágy, napernyő, ingyen vízi torna enyhítette a borsos belépő árát.
Frissülést az élménymedencék biztosítottak, kavarogtunk, pezsegtünk, és lestük az új lehetőségeket.
Hamar eltelt a nap nagy része, a kertben üldögélve pihentünk,és csacsogtunk. Ebédre is sor került, sikeres volt a lecsó, mint menü.
És jött az indulás, a vonat berobogott, s vitt haza Pestre, tele élménnyel, és gazdagabb érzésekkel melyet uncsinővéremtől csórtam el.

foto:net