Kedves barátunk segítségével eljutottunk egy igazán neves bortermelő tulajdonosának pincéjébe. A találka a Szépasszonyok völgyében történt.
Gyönyörű gondozott kert fogadott bennünket, és a domb mellé épült "fogadó" bel terében vadászati relikviák dicsérték ügyes gazdáját.
A pincében nyirkos és kellemes hívősség enyhítette a kinti levegő forrósságát. Itt bizony elkelt a nagykabát, de nem maradtunk hosszabb ideig bent.
Borászunk csillogó szemekkel mesélt a gyógyító nedűről, és bizony nem igen lehetett a kóstolásnak ellenállni.
Sosem szerettem, ha mondatom ezt, hiszen bort se nagyon fogyasztok, de ízével elvarázsolt a rendkívül kellemes, szőlővirágra emlékeztető illatú, gazdag zamatú, kissé lágy, tüzes fehérbor egri leányka. Még egy piciny mennyiségű Merlot vándorolt poggyászunk mellé, és egy kis édes nedű is.
Pince
Csapoljuk a nedűt
Az a bizonyos "zöld penész"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése